Idén 175 éves a Péterfy Sándor utcai kórház

Ha valaki arra vetemedne, hogy megpróbálja megírni a Péterfy Sándor utcai kórház teljes, igencsak ágas-bogas történetét, egyfelől meg fog lepődni, hiszen ezt összefoglalóan még nem tették meg, másrészt a többség ezt általában 1933. decemberétől, a Hültl Dezső által tervezett épület megnyitásától tartja számon. Az igazság azonban az, hogy a kórház, elődintézményeit is ideszámítva, idén novemberben ünnepli 175 éves születésnapját.

Pesti kereskedők Kanitz Manó vezetésével 1843-ban határozták el, hogy megalapítják „A budapesti kereskedelmi nyugdíj és betegápoló egyesület”-et, ezért 1845. február 17-én kérték a magyar királyi helytartó-tanácsnál alapszabályuk jóváhagyását, amely azt június 7-én meg is tette. A szervezetnek csak kereskedő vagy kereskedősegéd lehetett tagja. Az ügyeket intéző választmány 36 tagból állt, fele demokratikusan kereskedőkből, míg a másik fele segédekből. Még azt is meghatározták, hogy a két egyleti igazgatóból az egyiknek mózesvallásúnak kell lennie. Az egylet célját így fogalmazta meg: „1-ször megbetegült tagjainak hajlékot, ápolást és orvoslást biztosítani, 2-szor tehetetlenség (munkaképtelenség) vagy halálozás eseteiben a tagokat, vagy özvegyeiket és árváikat állandó nyugdíj által nyomor és inség ellen védeni. Elért 60 éves kor annyiba vétetik, mint a korbeli elgyöngültség által okozott képtelenség a munkára.” A cél elérése érdekében az egylet egy kórház felépítését tartotta a legfontosabbnak.

Az alakuló közgyűlést 1846. július 12-én tartották. Hamarosan találtak is egy olcsó, 1428 négyszögöles telket a Hársfa utcában, és Pollák Ágoston építőmestert kérték fel a kórház felépítésére. Az épületet kisebb csúszásokkal 1848. november 1-én adták át a Hársfa utca 2. szám alatt. A megnyitásról a Pesti Hírlap számolt be november 4-én: „A pestbudai kereskedelmi nyugdíj-és betegápoló-intézet ezennel jelenti az egyesület tagjainak, hogy az intézet tökéletesen fölszerelt betegápolóháza megnyittatott.” Az intézet az akkori viszonyok között igyekezett minden igénynek megfelelni, a kórház saját gyógyszertárral is rendelkezett. A Hazánk s a Külföld című folyóirat így mutatta be a Hársfa utcai intézményt: „A berendezés igen célirányos. A mint nehány lépcsőn felmegyünk, hosszu s tág folyosóba jutunk, innen nyilnak be balra a másod-orvos lakosztálya, az intézeti iroda és az ülés-terem; jobbra a kórházi gondnok, a kapus lak-osztályai és a konyha; ugyanitt van kifüggesztve a kint levő beteg tagok névsora. Innen, az emeletre tág s világos lépcső vezet föl. Itt 12 szoba van kényelmesen és célszerüen bebutorozva. Vannak szobák egy és két ágygyal s ugyanitt van a szerkamra is. A betegek szolgálatára két betegápoló van rendelve, kiknek kötelessége a beteg kivánatait teljesiteni, ha azok az orvos rendeletével nem ellenkeznek. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik, mi az ily intézetnél egyik fő szükség.  A pincehelyiségben vannak: a házmester lakása, a halotti kamra, a boncterem és a fakamrák. Az épület mögött tágas, diszes kert terül el, mely a lábadozóknak kedves üdülési és séta helyül kínálkozik.”

Az aprócska épület természetesen nagyon hamar szűknek bizonyult, ezért 1870-ben egy új szárnnyal toldották meg, de ez sem jelentett sokáig megoldást. Az évek előrehaladtával a kórház egyre kevésbé felelt meg a fejlődő orvostudomány igényeinek, ráadásul a nagykörút építése miatt a fővárosi közmunkák tanácsa 1886-ban kisajátította a kórházi kertnek azt a részét, amely a körút szabályozási vonalába esett. Ezek után a választmány már egyértelműen egy új kórház építésében kezdett gondolkodni. Az épület megmaradt részét eladták és a választmány a fővárostól 1886-ban a Szabolcs utcában vásárolt egy 3192 négyszögöles telket, ezt azonban az orvosok nem találták megfelelőnek. A Szabolcs utcai telket tehát eladták és 1892-ben a Bethlen téren vásároltak egy 2585 négyszögöles telket. A tervek elkészítésére Freund Vilmos műépítészt kérték fel. Az új kórház 1894. január 4-én nyílt meg a Bethlen tér 1. alatt. A gyógyintézet 1894. január 27-én az uralkodó engedélyével a Ferenc József Kereskedelmi Kórház nevet vette fel, s ennek apropóján a császár február 1-én meglátogatta az intézetet. A Bethlen téren a sebészeti osztályon 37 férfit és 12 nőt, a belgyógyászati osztályon 50 férfit és 32 nőt, a nőgyógyászaton 23 nőt tudtak ápolni, vagyis összesen 154 embert. A kórház betegsegélyező pénztárának volt egy üdülő és gyógyháza Hévíz-Szentandráson, üdülője Balatonlellén és tüdőszanatóriuma Törökbálinton.

A tagok száma egyre növekedett, 1910-ben már több mint 30 ezer biztosított volt, tehát újabb ágyszám bővítésre volt szükség, ezért toldaléképületeket kezdtek építeni, de ez csupán átmenetileg oldotta meg a gondokat. A vezetőség 1928-ban kórházkibővítési és új rendelőintézet építkezési tartalékalapot létesített és még ugyanebben az évben megvették a Péterfy Sándor utca 10-12., az István utca 5., a Rottenbiller utca 9., 11., 13. alatti telkeket. 1931. márciusában az új kórházi épületek tervezésével dr. Hültl Dezsőt, míg a gazdasági épületekével Hegedűs Ármint bízták meg. Az építkezés 1933. decemberében fejeződött be. Tíz évvel később ismét szükségessé vált az intézmény bővítése, ezért a Péterfy Sándor utcai épületfront meghosszabbítását 1943. május 30-án fejezték be. 1951-ben Magyarországon elsőként ebben az intézményben valósult meg a kórház-rendelői egység.

Köszönet a kórház történetének összeállításához nyújtott segítségért a Péterfy Sándor utcai Kórház Könyvtárának és könyvtárosának!