Kerületünk története

Buda és Pest egyesítésekor, 1873. január 24-én a fővárosi 34-es küldöttség I. albizottsága 9 választó- és közigazgatási kerületet hozott létre. A Terézváros névre hallgató külvárosi negyedet a Király utca mentén kettéválasztották. Az utca páros oldalától északra fekvő részt VI-os sorszámmal jelölték és rámaradt a Terézváros elnevezés. A páratlan számozású Király utcai oldaltól délre pedig létrehozták a VII. kerületet. Ekkor jön tehát létre az egyelőre önálló név nélküli VII. kerület. Erzsébetváros első kerületi elöljárója Schön József volt, aki 1873-tól, vagyis a kerület létrehozásától 1891-ig állt a városrész élén.

Maga az Erzsébetváros elnevezés 1875. szeptember 10-én a Fővárosi Közmunkák Tanácsa levelében fordult elő először. Ez azonban ekkor még csupán egy hivatalos levélben felbukkanó kifejezés, amelyet már néhányan, mint óhajt emlegettek.

A kerületi lakosok 1881-ben határozták el, hogy nevet választanak. Mivel ekkor már a többi kerület különféle Habsburgok után kapta a nevét a VII. kerületi polgárok azt javasolták, hogy a városrészük Ferenc József császár feleségéről, Erzsébet királynéról kapja a nevét. A királyné ekkor már szerte Magyarországon nagy népszerűségnek örvendett. A kérelmezők 1881-ben Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszterhez fordultak kérelmükkel. Ferenc József császár 1882. január 17-i keltezésű levelében járult hozzá a névadáshoz, így Tisza Kálmán a fővárosnak címzett leiratában engedélyezte, hogy a fővárosi VII. kerület felvegye Erzsébet királyné nevét, így született meg Erzsébetváros. Budapest Főváros Tanácsa 1882. február 7-én hirdette ki, hogy a Terézváros Király utca és Kerepesi út közt fekvő felerésze attól a naptól Őfelsége a magyar királyné nevéről és tiszteletére „Erzsébetvárosnak” neveztessék. Ez volt tehát a hivatalos névadási bejelentés.

Ekkor Erzsébetváros területe a mainál jóval nagyobb volt, hiszen a jelenlegi XIV. kerület is ide tartozott, melyet 1935-ben választottak le. Rákospalota, Pestújhely volt a határ.

A 19. század utolsó két évtizede sohasem tapasztalt fellendülést hozott a kerület életében, amely kezdetektől komoly kulturális hagyományokkal rendelkezett. A kerület megszületésétől az első világháború kitöréséig tartó 32 év egyértelműen az aranykor időszaka volt. A rohamtempóban zajló építkezések vonzották a bevándorlókat, így lehetséges, hogy a kerület mindig is az ország legnépesebb „városai” közé tartozott. A kerületben 1901-ben már 180 ezer ember élt, míg 1896-ban még csupán 80 ezer.

A kerület már megalakulását megelőzően történelmi okok miatt a zsidóság egyik központja, akik a városrész életében kulcsszerepet játszottak. Itt jött létre 1944-ben az úgynevezett pesti nagy gettó, amelynek 45 napja alatt 12 utcában közel 70 ezer zsidó embert zsúfoltak össze. A második világháború súlyosan érintette a települést, hiszen az ostrom alatt az épületek többségét rommá lőtték. A háborút követően a nagyratörő radikális átalakítási tervekből semmi sem lett, építkezés helyett helyreállítottak, mert Erzsébetváros „kispolgári” területnek minősült.

Az 1956-os forradalom alatt a kerület a forradalom egyik központja volt, és a Klauzál teret újra temetésekre használták, hasonlóan ahhoz, amikor a gettó idején a téren tömegesen temették az áldozatokat. A harcok ismét komoly károkat okoztak az ingatlanállományban, több mint 200 épület sérült meg. 

A szocializmus negyven éve alatt volt néhány nagyon értékes kezdeményezés a kerületben. A hatvanas években a klasszicizmus bérházait a műemlékvédelem nagy gondossággal, figyelemmel, történelmi érzékenységgel és hitelességgel újította fel. Ugyanakkor egy modernizációs feladatot is magára vállalt: a többnyire komfort nélküli lakásokat a lakásszám csökkenése árán is komfortosította. Erre példa az 1978-as kísérleti városrehabilitációs program, amelynek mintaterülete Belső-Erzsébetvárosban volt.

A kerületben található a történelmi zsidó negyed Európa legnagyobb zsinagógájával és az egykor „Csikágónak” nevezett városrész is, amely számos legenda szülőhelye, valamint itt lehet végigsétálni a legpestibb utcán, a Király utcán. Itt csodálhatják meg az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplomot, amelynek az alapkövét maga I. Ferenc József helyezte el és erzsébetvárosi a New York-palota is, amely egykor a pesti művészvilág otthona volt.  

A VII. kerület számos látványossággal büszkélkedhet, amelyek közé tartoznak a történelmi jelentőségű épületek mellett az utcáink képét a jelenben formáló tűzfalfestmények és a köztéri szobrok egyaránt.
Erzsébetváros egy nagy múltú hely, amely számos érdekességet kínál az idelátogatóknak és az itt élőknek is.

Mindezek mellett Erzsébetváros a magyar kultúra egyik meghatározó helyszíne is, ugyanis nem az a kérdés, hogy a magyar irodalom nagyjai közül kinek van, vagy volt kötődése Erzsébetvároshoz, hanem inkább az, hogy közülük kinek nincs? Gondoljunk csak arra, hogy egykoron itt alkotott Petőfi Sándor, Jókai Mór, Örkény István, illetve Rejtő Jenő.

Erzsébetvárosnak ezt a színes kulturális örökségét szeretnék megmutatni az Örkény István Színház művészei, akik a teátrum névadójának Egyperces novelláinak elgondolásához híven elkészítettek tíz videót, amelyekben a kerületünkhöz kötődő kiváló magyar költők, írók műveit adják elő.

Mácsai Pál köszöntőjét követően meghallgathatják Janikovszky Éva, Karinthy Frigyes, Petőfi Sándor, Konrád György és Örkény István válogatott műveit, amelyhez kellemes időtöltést kívánunk.