Gyerekkorról, szerelemről, útikalandokról beszélt Vadas Zsuzsa kollegájának és barátjának, Navarrai-Mészáros Mártonnak, a Csányi 5-ben. Az apropót az adta, hogy az újságírónak most jelent meg a negyedik kötete, Ne sírj, kisanyám! Csak mesélj, szeress és nevess! címmel.

Névjegy: Vadas Zsuzsa író, Aranytoll-, Tolnay Klári-, és Prima Primissima-díjas újságíró, világutazó. Szombathelyen született, 1934-ben. Publikált többi közt a Népszava, a Taps, az Elite, a La Femme, lapoknak is. Férje, Radó Gyula rendező, 65 éve alkotnak egy párt, a mai napig szerelmesek egymásba.

A könyv csordultig van szeretettel, optimizmussal, őszinte rajongással: izgalmas utazás térben és időben Vadas Zsuzsa csodás világában. Az Értéktár esten Szücs Balázs alpolgármester köszöntötte a szerzőt és Ábrahám Edit színművészt, aki Zsuzsa útleírásaiból olvasott fel.

Kíváncsiság, empátia, humor, mély emberismeret jellemzi Vadas Zsuzsa írásait, akit kiskorában „minden érdekelt az égadta világon”. Egyszerre ezer dolgot csinált, ezerfele járkált, jókedvűen. Pedig háborús években nőtt fel. „Bolondos, vidám gyerek voltam, állandóan mentem erre-arra, néha megszöktem hazulról, úgy kellett keresgetni, szerettem a vicces dolgokat” – meséli és folyamatosan mókázik a közönséggel is. A legjobb fogalmazók közé tartozott a szombathelyi középiskolában, 17 évesen már publikált. Vidéki lapoknál kezdte, a Vas Népe főszerkesztője így ajánlotta a budapesti Petőfi Népéhez dolgozni: „Karoljátok fel ezt a lányt, olyan tehetséges, mint a nap!”

Imádta a színházat, rengeteg művésszel találkozott, sorra készítette a színészinterjúkat: találkozása Bárdi Györggyel, Galambos Erzsivel, Bacsó Péterrel, Margitai Ágival meghatározó emlék, ahogy a Red Palace is, ami a főváros hivatalos kuplerája volt, s őt beengedték írni róla. Fontos szakmai állomása, mikor a Képes Hét hetilapot alapították. „Kádár feleségének az óhaja valósult meg: nyugati típusú, nívós kulturális magazint akart, divat rovattal” – emlékszik vissza. Az olvasók leginkább a Nők Lapjához kötik nevét, ahol a Divat és Szépség rovatot vezette, de gyakran dolgozott egyszerre tíz újságnak. Munkájának köszönhetően négy kontinensen, több mint 90 országban kalandozhatott: „Szirtakit táncoltam görög pásztorokkal, Sanghajban sepregettem az utolsó utcaseprővel, Ausztriában bécsi szeletet ettem és kivit.”

Hetven éve van a pályán, s a mai napig dolgozik. A pozsonyi Új Szó-ban publikál, és ötödik könyvét írja, az est vendégei már a címét is megszavazták: „Hová, hová, elvtársnő, nagy sietve?”

A találkozó végén életvezetési tanácsokat adott: ő mindig a sorsra bízta magát. „Ha nem sikerült valami, mentem tovább. El kell fogadni, ami az ember útjába kerül, mert egy lehetőséget jelent. Ha erőlködünk, önsorsrontás lesz a vége.”

Erzsébetváros rajongója: „Erzsébetvárost mindig is szerettem: máig csodálom a pezsgő kulturális életét, a kellemes vendéglőit, sokszínű kávézóit és gyakran veszek bele a különleges századfordulós házaiba. Taxival néhány percre van a kerület, ahol valaha a New York Palotában volt a szerkesztőségem – a Magyar Ifjúság és a Nők Lapja szerzőjeként is ott székeltem, gyakran hajnalig. Csodálatos volt, imádtam ott lenni és imádtam kijárni az Osváth utcai Kulacs étterembe is!”

Török Zsuzsa Gyöngy