A tanácskozást Szücs Balázs alpolgármester vezette. Megjelentek az önkormányzat hajléktalanügyekben érdekelt szervezeteinek vezetői és a civil szféra képviselői. Ott volt Gyuris Gabriella, a Humánszolgáltató Iroda vezetője, Dr. Bálint András alezredes, Erzsébetváros rendőrkapitánya, Sedlák Tibor, Erzsébetváros rendészetének igazgatója. A hajléktalanellátó szervezeteket a szakma olyan kiválóságai képviselték (a teljesség igénye nélkül), mint Sass Lajos, a Menhely Alapítvány Kürt utcai Nappali Centrumának vezetője, Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója, Bánki Lajos, a Golgota nappali melegedő vezetője, Szert Zoltán, a Murányi utcai nappali melegedő vezetője és Tóth Éva az Erzsébet Családok Átmeneti Otthonának főnökasszonya. 

Szücs Balázs alpolgármester elöljáróban beszámolt Erzsébetváros drogstratégiájáról, kikérve a vendégek észrevételeit.

Az ellátószervezetek gondjaira rátérve a meghívottak megköszönték az önkormányzat segítségét. A Humánszolgáltató Iroda munkatársaira mindig számíthatnak. Érdekes részlete volt a megbeszélésnek a hajléktalanok létszámának változása. A nappali melegedők vezetői szerint a hajléktalanok száma évről évre csökken. Hova tűnnek ezek az emberek? Több válasz is van. Egyrészt mára kialakultak a „kivonulás” útjai. Sokan húzódtak fel a zöldbe, a budai hegyekben, vagy a kispesti kiserdőbe. Egy-egy hajléktalan tizenöt évet tölt az utcán. Új konfliktus a hajléktalanok világában a „pillepalack háború.” Mert lehet, hogy a hajléktalanok száma csökken, a „palackban gazdag” helyeket viszont elárasztják. A rendőrkapitány is beszámolt tapasztalatiról: hol laknak szívesen a mai hajléktalanok. Gyakori, hogy pár napig üresen álló, kiadatlan üzlethelyiségekben húzzák meg magukat.

A kerekasztal közel két órán át tartott. A téma örök, kibeszélhetetlen.