Erzsébetváros sűrűn beépített kerület, kevés nyitott zöldfelülettel. Ezért is fontosak a házak belső udvaraiban kialakított aprócska kertek, melyek élhetőbbé teszik a környezetet. A belvárosi oázisok frissítik a levegőt, enyhet adnak a hőségben, menedéket nyújtanak a zajos utcákról hazatérve. És közösségek születését is segítik.

A következő lapszámainkban jönnek a jó példák. S ha úgy gondoljátok, hogy itt a helye a ti kerteteknek is, ti se kerteljetek, csak írjatok nekünk ide: [email protected]

Névjegy: Szövetség utca 29-31. A XIX. században még Allianz Gasse-ként szerepelt a terület, ami mezőgazdasági jellege miatt fokozatosan vált belső kertes, lakóházas utcává. Az épület a háború után készült el, az újjáépítési korszakot képviseli: egyszerre követi a szomszédos épületek tűzfal-struktúráit és a belső udvari kapcsolatformát.

A cím a cikkel együtt keletkezett és jól tükrözi a valóságot: Igen, ez a Mindenki Kertje. A harminc lakásos társasházban olyan családok élnek, akiknek fontos a tágas pihenőkert és a kerttel együtt épülő, alakuló közösség. Nemcsak együtt kertészkednek a lakók, hanem bográcsoznak, sörözgetnek is szép udvarukon. És minden kerületi pályázaton elindulnak, hogy legyen pénzük szerszámokra, újabb növényekre, szépítésekre.

Már az 50-es években voltak növények a Szövetség utca 29-31. zárt udvarán, bár a lakók szerint a rendszerváltás környékén indult be igazán a zöldítés.

Vénig István és felesége a környéken nőttek fel, közös életüket mégis az Örs vezér téren kezdték, egy panelban. Az ezredfordulón hozta úgy a sorsuk, hogy el tudták adni a lakásukat, s azt tervezték, visszajönnek, a belvárosba. Rengeteg helyet megnéztek, ám ez a ház szerelem volt első látásra. Pont a belső kert, a zöld oázis miatt. Minden egyéb másodlagosnak tűnt. Megtalálták a saját kertes házukat.

Ahogy a férfi meséli, itt sosem kell megszervezni a munkát, jó a lakóközösség, mindenki teszi a dolgát az udvarban. „Bárki, bármit csinálhat: ha kedve van, elültethet egy virágot, vagy ha söprögetni szeretne, megteheti, esténként is váltva locsolunk. Nincs beosztva senki, mégis működik a kert. Saját magunknak csináljuk” – mondja nevetve István és egy takaros, ám régi padon hellyel kínál.

A Mindenki kertje romantikus és eklektikus. Itt egy virág, amott kis sövény, örökzöldek és buja futónövények, pihenőszigetekkel, padokkal tagolva. A kert éke egy fiatal nőt ábrázoló szobor. Senki se tudja, hogy került oda, ki az alkotója. Még a műemlékvédelmi szakemberek sem. A legenda szerint az ingatlan korábban egy zsidó emberé volt, akinek meghalt a lánya. Azt beszélik, talán itt nyugszik, az udvaron. A férfi gyermekének állíttatott emlékművet, mely azóta is a Szövetség utca 29-31. lakóit vigyázza. A lakók pedig szorgalmasan takarítják, meszelik, óvják az ismeretlen lány szobrát. Fontos, központi eleme a kertjüknek.

Mint ahogy a csapatépítés is fontos itt: egy-egy nyári hétvégén közösen gyomlálnak és öntöznek, a férfiak főzik bográcsban a gulyást, a nők sütnek hozzá házi süteményt, előkerül a hideg sör, meg a fröccs. A jól megérdemelt jutalom egy dolgos nap végén. És hétfőn mindenki nyugodtabban megy dolgozni. Így meséli a ház egyik lelkes kertésze és szakácsa, István.

Török Zsuzsa Gyöngy