Sajátos
tárlatvezetés részesei lehettünk a Csányi5 kiállítótermében. Mácsai Pál, az
Örkény Színház alapító igazgatója kalauzolta a közönséget kollégája, Znamenák
István fotói között. A szintén jelenlévő Znamenák tíz éve tagja a társulatnak
és ezt az évtizedet végig fotózta. A színész kitűnő fotós, tanulta is a
szakmát, külön öröm, hogy fekete-fehér technikával dolgozik.
Utóbbit már a tárlatvezető, Mácsai Pál mondja. Maga a tárlatvezetés problematikus műfaj. Szinte lehetetlen egy nagyobb csoport figyelmét azonos intenzitással vizuálisan megragadni. Át is tértünk a történetmesélésre és a portréra. Az igazgató huszonöt kiválasztott képhez fűzött elemző megjegyzéseket. Üdítőek voltak a képekhez mellékelt anekdoták, Mácsai ironikus stílusa.
A nyitókép az Örkény kerti „reggeli torna.” Vagy jóga? Az Örkény Kert ötlete magát a teret is megemelte, igazi sétálóutcává tette. Szintén az élre kívánkozott Pogány Judit, aki Mácsai szerint „sajátos tünemény a magyar színháztörténetben”. Az a sajátos benne, ami ő. Mácsai szerint Pogány a „leggyorsabb idegrendszerű művész” a hazai színházi világban. Nincs szüksége például próbára. A szerepeket élből játssza. Van ilyen. Nem tanulta a szakmát, tényleg színésznek született. Fizikai akadályokat is látunk: a Mizantróp előadása rendezőközpontú alkotás volt. A színészeket rettentően zavarta a drótból készült paróka. De a szakma ilyen. Az ember közölni akar valamit a világról, önmagáról, de folyton akadályokba ütközik. Asztalba, székbe, szövegmondásba, náthába. A színészet a természeti akadályok leküzdése. Egy másik képen színészek várakoznak, állnak. Ez is a mesterség fortélya. Várni. Várni félórákat, órákat, hogy mikor rám kerül a sor, két percben legyek nagyon jó.
Mácsai a végére felolvad a színészet iránti szerelemben. Mit is várhatunk tőle? Gálffi kivételes mester és jóbarát, Für Anikó a nagyon szép. Kerekes Éva. És a legenda, Ascher Tamás. Hogy mért van a képek között Ascher, nem is kérdés. Mácsai rengeteget tanult tőle. A fotón egyszerre két szemüvegben látjuk. Kákonyi Árpád zenei vezetőről tömören annyit jegyez meg Mácsai, hogy ő közöttük a zseni. Könyörtelenül szigorú, öntörvényű. Este hétkor felbukkan, és mikor vége az előadásnak, hajnal négyig marad. Bachot játszik. Nyilván kell valami, ami kimossa belőle a színház világát. Az egyik képen Mácsai asztalra borulva alszik. Ez a Covid világát dokumentálja. A bezártságot, ami mindenkit kiborított. Hisz miből is áll a színház? Emberek elindulnak, hogy valahol találkozzanak. Találkozás nélkül nincs művészet.
A kiállítást október 22-ig tekinthetik meg.