Intelligens, finom humor, őszinte, nem szűnő mesélőkedv, önirónia, élet-igenlő jókedv – ez jellemzi Bibók Erzsébet lehengerlő stílusát, aki Túlélők Klubja néven tart kéthetente ingyenes összejövetelt rákos betegeknek, érintetteknek, hozzátartozóknak.

Böbét hét évvel ezelőtt, 61 évesen műtötték emlődaganattal. Felmenői többsége rákban hunyt el, úgyhogy mondhatni, „várta”, hogy nála is megjelenjen a kór. „17 éve kezdtem el nézettetni rendszeresen a tumormarkereimet, akkor még sokan azt sem tudták, hogy az mi, volt olyan orvos, aki azt mondta, teljesen felesleges. Nem volt az, ugyanis az egyik rutinvizsgálatnál találtak valamit az egyik mellemben.”

A diagnózis után hónapokat kellett volna várnia a műtétre, de tudta, hogy nincs annyi idő. Mindennap bejárt az orvosához, megismerkedett mindenkivel, és kedvessége, jókedve „népszerűvé” tette, így amikor hirtelen megüresedett egy műtéti időpont, neki szóltak, hogy másnap mehet. A születésnapja után pár nappal műtötték először, három hét alatt két operáción is túl volt. És fél évvel később megjárta Izraelt, fürdött a Holt-tengerben. „Amikor az orvosom azt mondta, felülhetek a repülőre, hazafelé bementem egy utazási irodába és lefoglaltam az izraeli utunkat. Nem volt veszítenivalóm!” – mondja nevetve. Az egyik fürdőruha üzlet próbafülkéjében, amikor az eladó döbbenten nézte Böbe 27 varrattal „színesített” mellkasát, rájött, hogy nem szégyelli a testét, inkább mások zavarát szeretné oldani, és ledönteni a rákhoz kapcsolódó tabukat – de akkor még nem tudta, hogyan.

Az 1957-es születésű Böbe rengeteg órát töltött kórházi folyosókon, látta, mennyire különbözően reagálnak az emberek a rossz hírekre. „A kétkedő, a tagadó, a zokogó, az őrjöngő, a bezárkózó, mindet láttam. Amikor megkaptam a diagnózist, a kezelőasztalon fekve azt gondoltam, nem vagyok normális, ugyanis nem sírtam, nem omlottam össze. Feladatként tekintettem a rákra. Óriási vehemenciával mentem neki. A műtétjeim után, a kórházban már tudtam: segíteni akarok a sorstársaimon.” Aztán amikor azt tapasztalta, hogy visszatér az életkedve annak, aki vele beszélget, kitalálta, hogy túlélőklubot alapít. Tavaly ősszel mondott igent ötletére a polgármester. 50 éve lakik a VII. kerületben, egyértelmű volt, hogy itt szeretné tartani ismeretterjesztő, segítő programját. Böbe hamar megnyerte magának, illetve az ügynek Farkas Tündét, a Bischitz Johanna Humánközpont igazgatóját is, aki csapatával együtt sokat és önzetlenül segít a klub létrehozásában. Rengetegen jelezték, hogy érdekelné őket a téma.

A Túlélők Klubja beszélgetésekből, szakemberek előadásaiból, tapasztalatcseréből, ötletbörzéből áll, ahol egymást segíteni, támogatni tudják a résztvevők és megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, bizonyítékot kapnak arra, hogy igenis meg lehet gyógyulni a rettegett kórból. Bárki ingyenesen részt vehet az eseményeken. Amelyeknek az edukálás is célja, azaz beszélni a szűrővizsgálatok fontosságáról.  „Óriási az érintettség: nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne rákbeteg, ráadásul egyre fiatalabbakat érint. Sokan bezárnak, nem mernek róla beszélni sem, magukat emésztik, holott ez a legkárosabb. A rák ma már egyáltalán nem egyenlő a halállal” – teszi hozzá Böbe.

Lánya 42 éves, minden lehetséges szűrővizsgálaton részt vesz, egészégesen étkezik, sokat mozog és optimista, életvidám – ahogy az anyukájától látja. Böbe „magára figyelőbben” él: amihez nincs kedve, azt nem csinálja, nem akar megfelelni semmilyen elvárásnak. Ha néha szorong, gyorsan végigfuttatja a negatív gondolatait, aztán eltereli figyelmét és bekapcsol egy jó zenét, filmet, sétálni vagy kávézni megy, illetve színházjegyeket keresgél, imádja az operettet.

Legközelebb május 13-án, 18 órától a Peterdy utca 16-ban vár minden érdeklődőt Bibók Erzsébet.

Krausz Viktória