• A határozatlan idejű szerződésekkel kiadott önkormányzati lakások bérlői a napokban levelet kapnak az Erzsébetvárosi Ingatlangazdálkodási Zrt.-től, azzal a kérdéssel, hogy szeretnék-e megvenni az általuk bérelt otthont. Ez azt jelenti, hogy változóban van a kerület vezetésének az álláspontja a bérlakásokkal kapcsolatban?
– Igen. Amikor mi 2019-ben megkezdtük a munkát, azzal szembesültünk, hogy az akkori önkormányzat az ingatlan értékének 30 százalékáért adott el lakásokat, melyeket a vevők pillanatokon belül kivittek a piacra, és legalább háromszoros áron, vagy még nagyobb haszonnal adtak tovább. Ezt a folyamatot azonnal leállítottuk, mert ez az önkormányzati vagyon elpocsékolása volt. Utána jött a Covid, majd több más váratlan esemény, amely miatt ezeknek a lakásoknak az ügye eddig nem került napirendre. De tudtuk, hogy az önkormányzati lakásállománynak van egy része, ami a kerületi közösség számára tulajdonképpen holt tőke, hiszen, ha a bérlőkkel – vagy felmenőikkel – az önkormányzat valamikor határozatlan idejű szerződést kötött, ezeket az otthonokat az egyenes ági örökösökön keresztül folyamatosan tovább lehet adni.
• És tovább is adják, hiszen a bérleti díj mélyen a piaci érték alatt van.
– Ez tény. Függetlenül attól, hogy az adott család milyen anyagi viszonyok között él, az úgynevezett piaci díj is sokkal kedvezőbb, mint bármelyik albérleté. Egy 40 négyzetméteres lakásért kevesebb, mint 40 ezer forintos lakbért kell fizetni. Tehát rendkívül igazságtalan ez a rendszer, és ezen változtatni kell. A határozatlan idejű szerződéseket azonban jogi okok miatt nem lehet felbontani. Ezért kezdtünk különböző felméréseket, kutatásokat az önkormányzati lakásokban élő anyagi helyzetéről. Ezzel is telt az idő, de mindenképpen meg kellett tudnunk, hogy vajon hány ingatlanról van szó, és azok milyen állapotúak. Most jutottunk tehát el arra a pontra, amikor elkezdjük keresni a kölcsönös előnyös megállapodás lehetőségét azokkal, akik ilyen „örökbérlettel” kiadott lakásokban élnek.
• A kialkudható árak viszont a jövőben piaci értékhez alkalmazkodnak.
– Ez így van. Erzsébetvárosban már senki sem fog a lakásokhoz piaci értékük 20-30 százalékáért hozzájutni. A kedvezmények a bérleti szerződés megkötésének idejétől is függnek, de terveink szerint azok is 85 százalékos árat fizetnek, akik húsz évnél régebben írtak alá a papírokat. Ha valaki kész arra, hogy egy összegben fizessen, további 10% kedvezményt kaphat. Az önkormányzatnak a közös célok teljesítése érdekében bevételre van szüksége, miközben jelenleg irdatlan kiadásaink vannak a kiadott lakások után, hiszen mi fizetjük a közös költséget, ami évente milliárdos nagyságrendű tétel. Nem titok: a rászorulók megsegítése érdekében is bevételre van szükségünk, szeretnénk kiadásoktól szabadulni és reméljük, fel tudjuk oldani azt a patthelyzetet is, amikor valakinek örök élet plusz két évre van a többség rovására előnyös szerződése.
• A bevételekkel sok lyukat kellene betömni. A kerületnek például kiváló tervei vannak utcafelújításra és tavaly szinte kész tényként kezeltük, hogy Erzsébetváros idén egymilliárd forint körüli összeghez jut a Healthy Streets (Egészséges Utcák) elnevezésű uniós pályázatból. A jelek azonban arra mutatnak, hogy ez a pénz 2025-ben nem érkezik meg.
– Ebben az ügyben a legelkeserítőbb, hogy bizonytalanság uralkodik. A pályázatok elbírálása idején még pozitív visszajelzéseket kaptunk. Informálisan viszont olyan tájékoztatás jutott el hozzám, hogy a választásokig már nem lesz végleges döntés. Az erre a célra fordítható uniós források ugyanis abban a csomagban vannak, amit az Európai Bizottság befagyasztott. Igaz, mi mindig azt mondtuk, hogy pályázati programtól függetlenül bizonyos utcák zöldítését nem adjuk fel. Most nyilván le kell ülnöm a képviselőkkel és egyeztetni velük: mi az, amit meg tudunk csinálni saját erőből. Sohasem könnyű eldönteni, hogy „a te utcádat újítsuk-e fel, vagy az enyémet”. Muszáj kompromisszumra jutnunk, és nem vagyok nagyon bizakodó a tekintetben, hogy ezt egy-két nap alatt megoldjuk. Ismerem az előzetes álláspontokat, amelyek mondjuk úgy: széttartóak. De nem fogunk tétlenkedni.
• A zöldítés tehát nem áll meg.
– Nem áll meg, de sok a bizonytalanság. Nagyon nehéz tervezni, amikor zűrzavar van az iparűzési adó körül, és megint elvettek tőlünk plusz 400 millió forintot szolidaritási hozzájárulás címén. És nagyon sok megvalósítandó tervünk van. Lakásfelújításokra készülünk, szeretnénk megépíteni a 80 lakásos Verseny utcai bérházat, amelynek otthonai segíthetnek a kiegyensúlyozott lakáspolitika megvalósításában. Ráadásul 2029-ig kell terveznünk. Ha új kulturális centrumot akarunk építeni a Csányi utca 6-ban, akkor azt jövőre el kell kezdeni, mert egyébként kicsúszunk az időből. Persze: a zöldítést is folytatni kell. De fent kell tartanunk azt is, amit eddig megteremtettünk, a forrásokat nem szánhatjuk csak egy-egy utcára. A következő hetek feladata, hogy döntsünk a prioritásokról. Mi az, amit még idén meg tudunk csinálni? Mi az, amit 2026-ra kell halasztani és mi az, amiről egyelőre le kell mondanunk? Persze sok minden függ az ingatlanértékesítéstől is: van 624 olyan lakásunk, amelyet megvételre ajánlunk fel. De nem tudjuk, hogy 20-at, vagy 200-at akarnak-e majd megvenni.
Barát József
