Buli volt a Klauzál téren, június 12-én, este Falusi Mariann énekesnő lépett fel. Niedermüller Péter polgármester elmondta, hogy ugyanazon a napon örömkoncertet is tartottak a Spinoza előtt a Dob utcában, és két nap múlva következett Bíró Eszter koncertje a Szenes Hanna parkban. Ez is bizonyítja, hogy Erzsébetváros valóban Budapest kulturális közepe. Falusi Mariann és zenésztársai egyórás koncertjükön nagyszerű hangulatot teremtettek, tucatnyi pesti slágert, sanzont adtak elő, elénekelték az Eldorádó filmben elhangzott Őszhajú, rongyos nénikét, Fáy Miklós szövegével a Halleluját és közkívánatra még a Tiroli bocikat is. Hamarosan újra jön Erzsébetvárosba, hiszen augusztus végén a Dohány utcai Zsinagógában művészbarátaival, többek között Kulka Jánossal lép majd fel. Nemsokára pedig Pa-Dö-Dő emléktáblát is avatnak majd a Murányi utca 32-es számú házon, ahol '89-ben megalakult az együttes.
- Túl kicsi volt a Klauzál tér, s a közönség nehezen engedte le a színpadról.
- Szeretem az erzsébetvárosi bulikat, mert, ahogy legutóbb az Almássy téren, itt is velem énekeltek. Persze, minden koncert nehezen indul, míg bemelegszik a közönség, a kutyafuttató meg egy kicsit közel volt. A koncert végén egy LGT nótát is elénekeltem, a „Neked írom a dalt”, amit nem lehet kihagyni, annyira szeretik a népek. Ezúttal sok pesti dalt játszottunk. A zenekarból többen is jól énekelnek, a zongorista Darvas Kristóf és Szakál Tamás, a hegedűsünk is. Petz Bálint gitáron, Soós Márton pedig nagybőgőn kísért bennünket.
- Állítólag az új műsorának eredetileg az volt a címe, hogy „Csak én”, pedig sosem volt egyedül, de Lang Györgyi hiánya meghatározó.
- Lezárult egy szép korszak, szerencsére mindent megcsináltunk, amit akartunk. Magamra maradtam, egyedül kell továbbmennem, de a régi barátok, és az új barátok velem vannak, így az a cím sem maradhatott, értelmetlenné vált. Így lett „Nem csak én”.
- A Pa-Dö-Dő Erzsébetvároshoz köthető, hiszen a Murányi utcában laktak Györgyivel, amikor kimondták, hogy ebből még zenekar lesz.
- A Rémségek kicsiny boltjában játszottunk együtt, aztán másutt is színpadra léptünk. Az Eldorádó című filmben kuplé énekeseket játszottunk, előadtuk az Őszhajú, rongyos nénikét és a Tiroli bocikat. Csemer Géza is hívott bennünket a Szegedi Szabadtéri Fesztiválra, két dalt írtak nekünk a Mosoly országába. Mondtam is utána Györgyinek, hogy csináljunk egy zenekart. Ő visszakérdezett: Minek? Amikor viszont Erdős Péter szólt, hogy induljunk el az Interpop fesztiválon, mégis megalakítottuk a Pa-Dö-Dő együttest. Ez a Murányi utcában történt, s ha az erzsébetvárosiak szerint ez megér egy emléktáblát, én boldog vagyok.
- És mikor nyit a Lang Györgyi lakásszínház?
- Szeptember 18-án lesz az első előadás, regisztrálni kell, s az első jelentkezőkből lesznek a nézők. Nem is szedünk belépődíjat, de aki hozzá akar járulni a Gyöngy alapítványhoz, az persze megteheti. Csodálatos, hogy ez a színház elindul, Györgyi mindig imádta, nemcsak színészként, nézőként is rajongott a színházért. És őt is szerették, szeretik, mert több színháztól is kapunk székeket, a Katona József Színháztól bútorokat. A Jancsikám lesz az első előadás, Kulka Jánossal beszélget majd Gyárfás Dorka, aki a könyvet írta. Egyelőre havonta csak egyszer nyitunk ki, de szeretném, ha később sokkal több előadás lenne. Ha megöregszem, mondjuk jövőre, akkor én is jobban ráérek majd szervezni.
- „Marha klassz!” címmel ad koncertet többek között Kulka Jánossal és más művészbarátaival a Zsidó Kulturális Fesztiválon szeptember 8-án.
- Régi mániám, hogy ne tegyünk különbséget a zenék között. Van a klasszikus zene, ami komoly dolog, áhítatos arccal kell hallgatni, míg van a könnyűzene, amihez nem kell kiöltözni, és szabad táncolni rá, a kettő között pedig nincs átjárás. Mondogatják ugyan, hogy nincs klasszikus zene és könnyűzene, csak jó és rossz zene van. Szerintem meg csakis jó zene van, mert ami nem jó, az nem is zene!
Dalia László
