Emlékezz, és ne felejts!
Önkormányzati dokumentumfilm a holokausztról
A Művész moziban volt a sajtóbemutatója a Tomi háborúja című új magyar dokumentumfilmnek. Ez az első olyan holokausztról szóló dokumentumfilm, amelynek finanszírozója egy fővárosi önkormányzat. A hetedik kerületben működött a zsidó gettó, és Erzsébetváros vezetése úgy gondolta, maradandó emléket állít a gettóban meggyilkolt, elpusztított áldozatoknak - a túlélők visszaemlékezéseivel.
A film bemutatója előtt Oláh Lajos, Erzsébetváros és Terézváros országgyűlési képviselője elmondta: többször is elkísért holokauszt túlélő idős embereket a kerület iskoláiba, rendhagyó osztályfőnöki órákra. Mindig azt tapasztalta, hogy a leghangosabb diákok is elcsendesednek, és megrendülten hallgatják a túlélők személyes emlékeit. Így válhat a mai fiatalok számára is átélhetővé a több mint hetven éve történt történelmi tragédia.
A Nagy Endre rendező által készített dokumentumfilm negyvenöt perces, pont annyi, mint egy tanítási óra. A filmet minden kerületi iskola meg fogja kapni, illetve lehetővé teszik, hogy az összes hazai tanintézet számára hozzáférhető legyen. Az elsődleges cél tehát nem az, hogy a Tomi háborúja mozikban vagy televízióban vetítsék, hanem, hogy közoktatási intézményekbe jusson el.
A dokumentumfilm két főszereplője, Nádudvari Zoltán és Solti Erzsébet. A holokauszt idején mindkettőjüket elszakították a szüleiktől, a pesti gettóba kerültek, őket is elhurcolták a nyilasok a Duna-partra, de csodával határos módon túlélték a tömeggyilkosságokat. A filmben szintén gyerekkori traumatikus emlékeit idézi fel az azóta már elhunyt dr. Kárpáti György, vizilabdázó olimpiai bajnok.
A filmben megszólal Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, aki eljött a Művész moziba is. A közönségnek elmondta, az egykori gettóban körülbelül hetvenezer embert zsúfoltak össze. Összehasonlításképp: ma az egész hetedik kerületben ötvenezren élnek. A gettóban nem csak az éhezés, a higiénés lehetőségek teljes hiánya volt elviselhetetlen. A sárga csillaggal megbélyegzett foglyok napjai állandó életveszélyben teltek, bármikor rájuk törhettek a nyilasok, akik válogatás nélkül helyben felkoncolták őket, vagy a Dunához hajtották az áldozataikat. Frölich rabbi hangsúlyozta: a gettót a felnőtteknek is alig volt esélyük túlélni, a gyerekeknek pedig szinte semmi. Az, hogy mégis akadtak köztük, akik életben maradtak, önmagában is csoda. Az „Emlékezz, és ne felejts!” zsidó parancsolatát teljesíti be ez a film is, amely a túlélők tanúvallomásait megőrzi az utókornak.
