• írta Sándor Zsuzsa
  • 2023. január. 19. csütörtök
  • 0

Az Emlékezés sétája az egykori gettó területén

1945. január 18-án szabadították fel a Budapesti gettót, s ennek emlékére idén is megtartottuk az Emlékezés sétáját, amelyet immár hatodik alkalommal vezetett Deák Gábor, a Mazsike egyik alapítója.
title image

Az Emlékezés sétája az egykori gettó területén

1945. január 18-án szabadították fel a Budapesti gettót, s ennek emlékére idén is megtartottuk az Emlékezés sétáját, amelyet immár hatodik alkalommal vezetett Deák Gábor, a Mazsike egyik alapítója. A Csányi utcában lévő Zsidó Történeti Tártól indultunk a Klauzál tér felé, és vezetőnk közben elmondta: az egykori gettó területe mindössze 0.3 négyzetkilométer volt, de több mint 70 000 zsidót zsúfoltak itt össze, köztük gyerekeket, nőket, időseket. A nyilasok válogatás nélkül kínozták és gyilkolták őket, a mínusz 15-20 fokos hidegben nem volt mivel fűteni, alig volt, mit enni. Sokaknak napi 150 kalória jutott. „Ugyanakkor akadtak olyan igaz emberek is, akik az életük kockáztatásával is próbálták menteni a zsidókat. Embermentő tevékenységükért később megkapták Jad Vasem Világ Igazainak kitüntetését.” – tette hozzá Deák Gábor. 

A Csányi utca 2-ben működött például 1944-ben Vanczák Béla lakatosműhelye. A lakatosmester és családja 100 zsidót bújtatott el a műhely alatti pincékben. Mellette lakott Márton István kelmefestő, ő az üzlet alatti pincerendszerben 60-70 zsidót mentett meg. A Világ Igazainak emléktábláit Szücs Balázs alpolgármester koszorúzta meg.


Sétánk a Klauzál téren ért véget. A gettó felszabadítása után itt is tömegsírokat találtak, több mint 3000 temetetlen halott hevert a környéken. S bár sok évtized telt el azóta, a történelmi tragédiákat soha nem szabad elfelejteni. Ezt hangsúlyozta a Klauzál téri megemlékezésen Niedermüller Péter polgármester is, aki Mózes 2. könyvéből idézve, az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. „El kell beszélni fiainknak, gyerekeinknek, a következő generációknak azt, ami itt történt, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg. Azt szeretném, hogy minden évben, január 18-án megemlékezzünk azokról a honfitársainkról, akik életüket veszítették ezen a téren, és akikről ma már talán semmit sem tudunk, de hozzánk tartoznak, és mi hozzájuk.”


Az egyházak is képviseltették magukat az eseményen. Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István Bazilika plébánosa kiemelte: „A gyűlöletkeltés teljességgel ellentétes az emberséggel, a keresztény-katolikus hittel, és az európai értékekkel”. Frölich Róbert- a  Dohány utcai zsinagóga főrabbija pedig arra figyelmeztetett, hogy az antiszemita gyűlöletbeszéd ma is jellemzője a közbeszédnek. „És ez ellen nem a zsidóknak, hanem nektek kell tiltakozni, mert ha némán tűritek a gyűlölködést, az mindig tragédiákhoz vezethet.”