A magyar sportlövészet kiemelkedő versenyzője az 1952-es helsinki olimpia bronzérmese volt, 1958-ban a kisöbű sportpuska álló csapat tagjaként világbajnoki ezüstérmet szerzett. 1935 és 1966 között 44-szer volt tagja a magyar válogatottnak. 

Balogh Ambrus hivatalosan 1935-ben kezdte a sportlövészetet a Műegyetemi Lövész Egyesületben. Ettől kezdve szinte nem volt olyan lövészverseny az országban, amelyet meg ne nyert volna. A Fegyver- és Gázkészülékgyár konstruktőreként 1949 és 1964 között számos fegyvert, ezek között sportpisztolyokat is tervezett, több általa létrehozott típust ma is használnak. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán műszaki tárgyakat oktatott. 

Azt vallotta, a versenyzőnek mindig a győzelem akarásával kell elkezdenie a versenyt, és ennek a győzni akarásnak végig kell őt kísérnie az utolsó lövésig. Úgy vélte, a sportlövő legfőbb erénye az összpontosítás és a nyugalom. Mint minden sportban, ebben is csak a rendszeres edzés, a kemény munka, tanulás és gyakorlás vezet eredményre. 1962-től mesteredzőként igyekezett átadni tudását. Mindkét fia sportlövő lett, egyikük, a 2019-ben közlekedési balesetben elhunyt Balogh László egy ideig a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkára volt.

Bóka B. László