Több a hajléktalan az utcákon vagy kevesebb?

Tanácskozott a Hajléktalanügyi Kerekasztal.

November 16-án ülésezett a Hajléktalanügyi Kerekasztal, amelyen mindenki részt vett, aki az önkormányzat részéről, illetve a civil szférából érintett a témában.  Képviseltette magát három alpolgármesterünk, Bárdi Zsuzsa, Dr. Kispál Tibor, illetve az ülést vezető Szücs Balázs is. Valamint Gyuris Gabriella a Humánszolgáltató Iroda irodavezetője, Dr. Halmai Gyula az EVIN Zrt vezérigazgatója, a kerületi rendőrkapitány, Dr. Bálint András, a rendészet és a hajléktalanellátás szakemberei. A kerekasztal Dr. Bernáth Attila, az EVIN Zrt. igazgató-helyettesének bejelentésével kezdődött: az Erzsébetváros Kft. munkalehetőséget kínál hajléktalanoknak is, utcai kézi takarítónak alkalmazná őket. Ez stabil munkahelyet, havi fix fizetést biztosítana számukra. Olyanok jelentkezését várják, akik átmeneti szállókon laknak, és fizikai, mentális állapotuk alapján képesek teljes állásban dolgozni.  

A rendszeres munkavégzéshez önálló lakhatásra is szükség lenne. Dr. Kispál Tibor arról számolt be, hogy az EVIN Zrt. vezérigazgatójával már keresik annak a lehetőségét, hogy szolgálati lakásokat biztosítsanak azok számára, akik VII. kerületi munkavállalóként próbálnának kitörni a hajléktalanságból.

Ezután az önkormányzati kommunikáció vezetője, Kövesdi Péter nagy visszhangot kiváltó kérdést vetett fel. Mi lehet az oka annak, hogy bár szakértői jelentések szerint egyre kevesebb a hajléktalan az utcákon, a kerület lakói ezt másként érzékelik.

Sass Lajos, a Menhely Alapítvány Kürt utcai nappali centrumának vezetője, kutatási eredményekkel igazolta, hogy valóban csökken a fedél nélküliek száma a köztereken. Ez főleg a COVID óta figyelhető meg, akkor sokan elhagyták fővárost és inkább visszatértek a még meglévő rokoni kapcsolataikhoz. Mások a munkájukat veszítették el, ezért kellett elköltözniük a munkásszállóról, átmeneti szállókról, és nyomuk veszett. Más civil szervezetek vezetői azt vetették fel, hogy a médiában nagyobb hangsúlyt kéne adni a pozitív példák bemutatásának, ezzel is enyhíteni lehetne a hajléktalanokkal szembeni előítéleteken. Azt viszont a szakemberek is elismerték, hogy a hajléktalanoknak mintegy 10 százaléka – a fővárosban ez körülbelül 300 fedél nélkülit jelenthet – nem hajlandó egyetlen szállóra sem bemenni, noha férőhely lenne elég. Ezeknek az embereknek a többsége mentálisan is sérült, csakhogy az egészségügy sem képes mit kezdeni velük, hiszen a gyógyintézményekből többnyire újra az utcára kell visszaküldeniük őket. Minden balhés helyzetben lehet a mentőket, a rendészetet és a rendőrséget is hívni. Sokszor a hivatalos személy megjelenése is elég ahhoz, hogy a lakók nagyobb biztonságban érezzék magukat. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy itt össztársadalmi, országos problémáról van szó.

A hajléktalanellátók készülnek a téli szezonra, a kerületben a Golgota Keresztény Gyülekezet feladata, hogy nagy lehűlések idején, vörös jelzéskor a Vörösmarty utcai nappali ellátóban 0-24 órában biztosítsanak elhelyezést a fedél nélkülieknek.