„Soha ne adják fel, mert az életben nincs lehetetlen!” - sporttal a szklerózis multiplex ellen

November 22-én délután különleges vendég érkezett a Dohány utcai Idősek Nappali Klubjába.  A célközönség ezúttal nem a szépkorúak voltak, hanem bárki, aki szeretett volna megismerni egy fantasztikus fiatalembert, és a nem mindennapi sportolói, emberi példáját. Jósvai Gábor 42 éves kétgyermekes családapa, amatőr Ironman triatlonversenyző, maratonfutó, akinél három évvel ezelőtt szklerózis multiplexet állapítottak meg.  Ám a betegségtől nem összeomlott, ellenkezőleg: úgy döntött, bebizonyítja, hogy aki élni és küzdeni akar, az nem ismer lehetetlent.

Gábort Frecska Veronika, a Hutyra Ferenc utcai Család és Gyermekjóléti Központ munkatársa kérdezte. Veronika fogyatékosügyi tanácsadó, SM betegekkel is gyakran találkozik, s azt látta, ezek az emberek többnyire már mindenről lemondtak, a családjuk sem tudja motiválni őket. Ügyfélként ismerte meg Jósvai Gábort is, s mikor meghallotta a történetét, megkérdezte tőle: elmesélné-e ezt más SM-es betegeknek is? Gábor szívesen vállalta, akár ezt az első közös nyilvános beszélgetést is.

Ezután Gábor vette át a szót. Felidézte a gyermekkorát, egy pici borsodi faluban nőtt fel, a szülei kétkezi munkásemberek. A fiú Sátoraljaújhelyen járt középiskolába, majd Budapesten helyezkedett el raktáros-targoncásként. A haverokkal sokat bulizott, italozott, s ez azután sem változott, hogy felvették a Műszaki Egyetem Műszaki menedzser szakára. Megnősült, két fia született, de mégsem találta a helyét az életben. Nagyon meghízott, 143 kilóra. Kettlebell súlyzós edzésekkel próbálta fogyasztani magát.

Aztán 2019 januárjában furcsa zsibbadást érzett, a bal lába nem mozgott rendesen. Neurológushoz ment, aki rögtön kórházba utalta Gábort. Ott váratlanul lebénult a bal oldalára. Először stroke-ra gyanakodtak, másfél évig tartó vizsgálatok után diagnosztizálták a szklerózis multiplexet. Megtanult bottal járni, és lassacskán visszanyerte a járásképességét. Gábor kezdettől fogva úgy érezte, a betegségének pszichoszomatikus okai is vannak. Őszintén nézett szembe magával, önismereti munkába fogott. Új életet kezdett, elvált, új munkahelyet keresett. És elkezdett futni. Először csak pár száz métert, aztán egyre növelte a távot. A mozgás a fizikai, és lelki állapotán is nagyon sokat javított. A napi munkája mellett rengeteg időt töltött a gyerekeivel, de az edzéseket nem hagyta ki. Az ivást befejezte, egészségesen táplálkozott, lefogyott.

A rendszeres sporttal olyan teljesítményeket ért el, ami egészséges emberek számára is szinte lehetetlennek tűnik. Gábor Ironman versenyeken indult és teljesítette 3800 m úszást, 180 km kerékpározást, és 42,2 km futást. Az elmúlt három évben 25 versenyen szerzett érmet. Főállásban az energiaszektorban dolgozik, mellette fitness instruktori képzésre jár. De a legfontosabb változásának azt érzi, hogy teljesen más ember lett: optimista és derűlátó, felelősségteljes apa, aki elsősorban a két fiának, és szklerózisos sorstársainak szeretne példát mutatni, hogy soha ne adják fel, mert az életben bármit el lehet érni.