„Tudomásom szerint a kerületben működő civil szervezetek is jelölhetnek olyan szervezetet, amelyet méltónak tartanak a díjra. Az egyik ajánlónk az Ars Sacra Alapítvány, akikkel közös templomi koncerteket, kulturális rendezvényeket szervezünk. Ezek fővárosi szinten is elfogadott programok, amelyekre Magyarország más településeiről, és külföldről is jönnek résztvevők. Az Alapítvány ilyenkor fogadja, elszállásolja, étkezteti a kórusokat, fellépőket, szereplőket.” – avatott be Jaczkó Sándor a jelölés hátterébe.
Mint megtudtuk tőle, az Alapítványnak is van több kórusa. Sok olyan, az egyházhoz kötődő embernek segítenek, akik akár háborús helyzet elől menekültek Budapestre, vagy más okból váltottak országot, ukránok, ruszinok, szírek, és vannak olyanok is, akik például Pakisztánból érkeztek. Van, hogy munkahelykeresésben segítenek nekik, vagy akár életkezdési tanácsokkal. Az egy-egy területről érkezők között sokszor kialakul az igény, hogy együtt énekeljenek. Így hetente próbál náluk egy szír kórus 20-25 fővel, és van egy kis, ruszin nyelvű kórusuk is.
„A másik minket ajánló szervezet” – folytatta a parókus – „a Budapest Erzsébetvárosi Gróf Brunszvik Teréz Óvodavédő Egylet. Velük egészen szoros az együttműködésünk, hiszen itt működnek mellettünk. Az óvodásoknak tartunk csoportfoglalkozásokat, illetve a jó kapcsolat részeként, ha nem elégséges az óvodai infrastruktúrájuk, egy szülői vagy óvodás bálra, kézműves foglalkozásra, akkor rendelkezésükre bocsátjuk az Alapítvány helyiségeit.”
Az Alapítvány a Brunszvik Teréz óvoda mellett más kerületi és budapesti óvodákat is támogat anyagilag vagy eszközökkel. Mivel sok óvoda egyre inkább nemzetközi, a Szent Jozafát önkéntesei beszélgetéseket, foglalkozásokat tartanak az elfogadásról közösen az óvónőkkel. Önkénteseik között vannak, akik Angliából vagy épp Afrikából érkeztek.
Az Alapítvány az óvodások mellett főleg a középiskolás, egyetemista korosztály számára szervez programokat. „A programok általában félnapos tematikus kirándulások egy-egy filmhez kapcsolódva” – magyarázza Jaczkó Sándor – „vagy meghatározunk egy kerettörténetet, és annak apropóján helyszínbejárásra megyünk. Ezek általában a fővároson kívüli események, hogy ott is legyenek kapcsolataink.”
Az Alapítvány kulturális tevékenysége is gazdag, több mint 20 éven át működött egy ikonfestő műhelyük. Pár év kihagyás után újraindították. Ebben a műhelyben is felfedezhető az Alapítvány törekvése, hogy támogassa az emberek önfejlődését. Ahogy Jaczkó Sándor fogalmaz: „Volt olyan jelentkező, aki egy egyszerű kontúrvonalat nem tudott felvinni eleinte, és utána egy-két éven belül elfogadható minőségű ikonokat festett.”
Népszerű programjaik azok a beszélgetős estek, ahova közéleti, köztiszteletben álló szereplőket hívnak meg, hogy komoly témákról tartsanak előadást, utána pedig a jelenlévő hallgatóság is be tud kapcsolódni. Most 50-60-70 fő vesz részt egy-egy ilyen eseményen.
Szép hagyomány a Szent Jozafátnál a rendszeres közös ebéd. „Azt szeretnénk, hogy minden hónapban legyen egy olyan alkalom, amikor megterítjük az asztalainkat, bevásároltunk, és vendégül látunk bárkit” – magyarázza a parókus. – „Kinyitjuk a kapukat, és aki erre sétál, akár a közösségünk tagja, akár érdeklődő, kóbor lélek, hajléktalan, azt leültetjük egy asztalhoz. Sokszor nem is az étel a fontos, hanem az emberek közötti dialógus.” – teszi hozzá.
A beszélgetés, az egymásra figyelés, az együttműködés jelen van minden tevékenységükben. Ahogy Jaczkó Sándor fogalmaz: „Nem a szükség motivál minket, nem ez a missziónk lényege, hanem jöjjön el, nézze meg, tapasztalja meg, aki kapcsolatba szeretne lépni velünk, kik vagyunk. Beszélgessünk, és utána lássuk meg, hogy miben tudunk együttműködni!”
S. Takács Zsuzsanna
Fotó: Tóth Adriána
