Fotó: Mozgássérültek Kirándulása Melk-Artstettenbe
„Negyven évig éltem Erzsébetvárosban, a férjem pedig születésétől kezdve. Szerettünk ott lakni, de nincs lift a házban. Kétoldali csípőficammal születtem, és ahogy az évek teltek, már nem bírtuk a 65 lépcsőt, muszáj volt elköltöznünk.” – magyarázza Herczlné Rohonyi Olga, aki a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete Erzsébetvárosi Szervezetének 2008 óta vezetője. A feladatait ma is társadalmi munkában végzi. Sőt, nem fogad el fizetést az MBE Terézvárosi Szervezet vezetéséért, amit 2012-ben vett át, valamint a budapesti központi szervezet irányításáért sem. Ez utóbbit 2022-ben vállalta el négy évre. Amikor rácsodálkozom, mindezt hogyan bírja, bírta a civil üzemgazdász foglalkozása, és a család mellett, azonnal rávágja: „Mert a budapesti szervezetnél van két kulcsmunkatársam, elkötelezett, szuper emberek.”
Az erzsébetvárosi szervezet története lendületesen indult, tekintélyes csoportot alkottak, meséli Olga. A 130 fős létszámból körülbelül 45-50 ember aktívan alakította a szervezet életét. „Azóta sokan meghaltak, van, aki elköltözött másik kerületbe, vagy vidékre, mára Belső-Erzsébetváros szinte kiürült.” – teszi hozzá szomorúan. A taglétszám mostanra 80 körülire csökkent. „Azokkal is tartom a kapcsolatot, akik nem fizetnek tagdíjat, hiszen attól még mozgássérültek. Felhívom őket, meghallgatom, mire lenne szükségük.” – jegyzi meg. A tagdíj fontos, de inkább csak az elköteleződés miatt, az évi 3600 forint semmire sem elég, alapvetően pályázati pénzekből működnek.
Az egyesület lényege a közösség
Éves munkatervük állandó eleme a havi rendszerességű klubnap. „Minden hónap utolsó szerdáján találkozunk. Sokféle kérdéssel, kéréssel fordulnak hozzám. Olyan gyakorlati ügyek intézésében nyújtok támogatást, mint egy magas villanyszámla, vagy csőrtörés, de már társkeresésben is kérték a segítségemet.” – árulja el az elnök asszony. A klubnapokra rendszeresen szervez programokat, többnyire egészségügyi témában hív előadókat, dietetikust, kardiológust, vagy biztonságtechnikai szakértőt, hogy kevesebben legyenek csalás áldozatai. Télen sokszor eljutnak színházba. Elárulja, hogy az erzsébetvárosi mozgássérültek az Operettszínházba járnak legszívesebben.
„Az egyesület lényege a közösség, itt barátságok szövődnek. Segítik egymást, odafigyelnek a másikra. Egyedül nem mennének színházba, ha már többen vannak, kimozdulnak.” – magyarázza Olga. Megtudom, hogy járnak kiállításokra és évente egy-két kirándulást szerveznek akár külföldre, Erdélybe, Felvidékre. Az elnök asszony beavat a részletekbe, hogy mozgássérülteknek programot szervezni extra bonyodalmakkal jár. Nem jó akármilyen busz, mert legalább néhány kerekesszékesnek hely kell, hiszen nem mindenki tud kiülni a busz rendes ülésére. Ha vonattal mennek, az induló és fogadó pályaudvarnak is akadálymentesnek kell lennie. Korlátozott, hogy egy hajóra hány kerekesszéket engednek fel a súlya miatt, ez a tervezett hajókirándulásokat befolyásolja. Olyan intézménybe, ahol nincs lift vagy rámpa, akadálymentes mosdó, nem jutnak el.
Örömmel emlékszik vissza, hogy az elmúlt 20 évben mennyi minden változott a mozgáskorlátozott emberek érdekében a VII. kerületben. Ebben ők is fontos szerepet játszottak, mint kezdeményezők és szakértők. Szép példa az önkormányzat épületének akadálymentesítése, ma már senki nem tudja, hogy a térkő helyén egykor lépcső volt. A kerületben sok helyen vakvezető sávokat alakítottak ki a járdákon, és lekerekítették a járdaszegélyek nagy részét az utcasarkoknál. A biztonságos kerekesszékes közlekedéshez a szegély nem lehet 2 centinél magasabb. „Akadálymentes az, ahova a mozgássérült önállóan be tud jutni. Ehhez a rámpa dőlésszöge nem lehet nagyobb mint 10 fok. Nem mondom, hogy a kerület minden középülete akadálymentes, de sok helyre be tudnak jutni kerekesszékesek. Jó az is, hogy sok az alacsonypadlós troli, ez a kerület jellemző tömegközlekedési eszköze, ráadásul a menetrendben külön jelölik.” – avat be Rohonyi Olga az akadálymentesítés néhány alap tudnivalójába.
A gyerekeket is érzékenyíteni kell
Reméli, hogy Erzsébetvárosban is folytatódik az akadálymentesítés, valamint a szemléletformálás, ami gyerekkorban hatékony igazán. Sokszor részt vesznek kitelepülésen, bemutatják az érdeklődőknek, hogyan élnek, milyen nehézségekkel szembesül egy fogyatékos ember. A gyerekek érzékenyítésének érdekében beszereztek speciális szemléltető eszközöket, például gyerek kerekesszéket, hogy a kisebbek is kipróbálhassák, mennyire nem egyszerű mozogni vele. Vettek játékokat, legókészletet kerekesszékes és vak legó figurával és legó vakvezető kutyával. Olgának van egy személyes példája arra, hogy a szemléletformálás valóban működik.
„Az unokám óvodájába járt egy halló, egészséges kisfiú, aki hallássérült szüleitől tanulta a szavakat, ezért a beszéde más volt, mint a többieké. A kicsik emiatt csúfolták, köztük az unokám is. A lányom amint ezt megtudta, megdorgálta Zsombort, és elmagyarázta neki, miért beszél másképp a kisfiú. Az unokám nemcsak, hogy felhagyott a csúfolódással, de a többiekre is rászólt, hogy ne tegyék.”
S. Takács Zsuzsanna
