Névjegy

Láposi Teréz Izabella a Kemény Henrik hagyatékát őrző alapítvány elnöke, az erzsébetvárosi Kemény Henrik Bábkészítő Pályázat zsűrielnöke, a debreceni Vojtina Bábszínház művészeti vezetője. Kedvenc bábfigurái most éppen azok az óvodás-bábok, melyek az Őzike, akit Szerelemnek hívnak című saját rendezésében szerepelnek.

Láposi Terka a bábozás nagy újítója: munkáiban a régi hagyományok és a modern szemlélet tökéletes harmóniában egyesülnek. A színházban bevezetett interaktív foglalkozásaival igazi forradalmat robbantott ki. Munkásságát számos díjjal elismerték már, március 13-án pedig a hazai bábművészek legrangosabb kitüntetését, a Blattner Géza-díjat vette át, Budapesten.

A bábjáték közösségi élmény

Eleken, egy hagyományőrző kis faluban nőtt fel, ahol bábuval temették a telet, betlehemeztek, kiszebábot égettek. Mégsem akkor, hanem a tanítóképző főiskolán érintette meg a bábozás, Arany Erzsébet fakultációján. Az első mozdulatok a pedagógiai bábjáték világában születtek: hogy hogyan alkalmazzák a bábot szövegértésnél, képzőművészeti órán, táncfoglalkozáson. Első bábuja fakanálból készült. 1981-ben alapított saját csoportot, s gyerekeivel a Vojtina Bábszínház deszkáján próbálhatott péntekenként. „Az akkori társulati tagok élvezettel nézték, hogy a gyerekek milyen őszinték, nyitottak. Belefolytunk a színház életébe” – emlékezik Terka, akit 1991-ben elhívtak bábos foglalkozásokat vezetni a bábszínházba.

Láposi Terka úgy újította meg a bábszínházat, hogy az egyszerre legyen hagyományőrző és korszerű, nevelő és szórakoztató. A bábművészet klasszikus elemeit ötvözi kortárs pedagógiai és művészeti megközelítésekkel. A magyar népi kultúrából merít. A bábjátékot közösségi élményként fogja fel, hasonlóan a régi falusi előadásokhoz. Foglalkozásain a nézők nem csupán szemlélők, hanem aktív résztvevők. Kortárs témákat is beépít az előadásokba. Az elmúlt 25 évben 150 tematikus kiállítást szervezett. Legnagyobb és legfelemelőbb munkája Erzsébetváros Díszpolgárához kapcsolódik. 

Barátom, Kemény Henrik

Lassan induló, szépen építkező kapcsolat kezdődött 2004. elején. Terka kisebb kiállításhoz kérte Kemény Henrik segítségét, a tárlaton a művész kilenc bábját kellett installálni. Heni bácsi Debrecenbe utazott, nagyon élvezte a közös munkát, s az eredményével is elégedett volt. Ezt látva kezdett Terka duruzsolni a fülébe: csináljanak a mester 80.születésnapjára egy életmű kiállítást. A bábművész eleinte tartózkodott az ötlettől.

Ám Terka rendszeresen megjelent nála, minden pénteken 10 órakor becsöngetett Heni bácsi lakásába. Nyíltak a dobozok, a bőröndök, régi relikviákkal telt meg az asztal, előkerült a varázslat, és Terka lassan, de biztosan haladt a cél felé. „Az, hogy pontos voltam, mindig jegyzeteltem, semmit nem akartam elhozni tőle, meglágyította a szívét. Beleszerelmesedett abba, hogy egyben maradhat a műve.”

A Kemény Henrik Kiállítás 2005. január 29-én debütált Debrecenben, s 28 városban láthatta azóta a közönség. A következő évben Heni bácsi rábízta Terkára a család teljes bábszínházi hagyatékát, s létrehozták a Kemény-Korngut Alapítványt. Élete utolsó éveiben Terka és a családja, Asbóth Anikó igazgató, és a Vojtina közössége lettek a mester fő támaszai. Idén, Kemény Henrik születésének 100. évfordulóján a bábszínház két eseménnyel is tisztelgett előtte: 300 négyzetméteren látható a Világközép című kiállítás a Kossuth utcában, és megnyílt a Vitéz László BábTér és Látvány-Tár-Interaktív Bábműhely a Kálvin téri épületben.

„Az alkotás lélektana érdekel”

A bábművészet avantgarde lázadója volt Blattner Géza képzőművész, aki az 1920-as években menekült Párizsba és művészi marionettekkel kísérletezett. Méltó utódja Láposi Terka, aki idén megkapta a Blattner Géza-díjat, örökre beírva magát a magyar bábművészet nagykönyvébe. Szenvedélyes, elhivatott, varázslatos személyiség, mint neves elődei. Nehezen fogalmazza meg önmagát:

„Jellemző rám, hogy minden megszerzett tapasztalatomat folyamatosan ötvözöm. Nem vagyok színtiszta előadóművész, inkább értelmező művész-pedagógusnak tartom magam. A világ, s benne az ember megismerése mozgat. Idetartozik az alkotás lélektana, a művészeti eljárások, metodikák alkalmazása, hogyan tudok inspirálni, gyógyítani, emberekkel nyugvópontra jutni.”

Török Zsuzsa Gyöngy