Kétszáz éves a legendás gimnázium

A XX. század első felében a világ egyik legjobb iskolája volt a Fasori Evangélikus Gimnázium. Erzsébetvárosnak erről a kiemelkedő jelentőségű intézményéről, amely Nobel-díjasokat, világnagyságokat nevelt, Hajdó Ákos iskolaigazgató tartott előadást november 28-án a Csányi5 Zsidó Történeti Tárban.

Idén 200 esztendős a fővárosi evangélikus gimnáziumi képzés, a fasori iskola elődje 1823-ban nyitott kaput a Deák téren. Hajdó Ákos arról is megemlékezett, hogy az 1833-34-es tanévben itt volt diák bizonyos Petrovich Alexander, aki később Petőfi Sándor néven lett a forradalom költője.

A Városligeti fasorban felépült új gimnáziumot 1904-ben adták át, 14 szertárral, 20 ezer kötetes könyvtárral, és hamarosan már 84 alapítvány segítette a tanárok munkáját, a diákok tehetségének kibontakoztatását. A tanári kart bármelyik egyetem is megirigyelhette, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia 18 tagja oktatott itt, többen is 30-40 éven át. A tanári karból is kiemelkedett a matematikai oktatást forradalmasító Rátz László, a Középiskolai Matematikai lapok megalapítója, akinek emlékét a Rátz Tanár Úr Életműdíj örökítette meg.

Az iskola diákja volt Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus, Harságyi János Nobel-díjas közgazdász, Neumann János a modern számítógép atyja, Kandó Kálmán mérnök, a vasutak villamosításának úttörője, de sok művész is például Kálmán Imre zeneszerző, Fényes Adolf festő, és Faludi György költő is.  A politikusok közül Podmaniczky Frigyes a hazai városrendezés kiemelkedő alakja lett, Hertzl Tivadar tevékenysége viszont az egész világpolitikára rányomta a bélyegét: ő lett a modern zsidó állam megálmodója.

Hajdó Ákos iskolaigazgató a Zsidó Történeti Tárban tartott előadásában arra is kitért, miért volt az evangélikus gimnáziumnak kiemelkedően sok zsidó vallású diákja. Egyes évfolyamokon, 1872-73-ban például az evangélikusok 100-an voltak, katolikusok 43-an, izraeliták viszont 175-en. Ebben nagy szerepe volt a befogadó, toleráns környezetnek, a kétnyelvű, magyar és német oktatásnak, a lakóhelynek is, valamint a betelepülő zsidók elszánt integrációs vágyának, vonzódásuknak az értelmiségi pályák iránt. Az is számított, hogy a gyorsan polgárosodó Budapesten számos zsidó család meg tudta fizetni a tandíjat, ami igen borsos volt – különösen a számukra. Míg az 1931-32-es tanévben az evangélikusok tandíja 40 pengő volt, a katolikusoké 140 pengő, addig a zsidó diákok szülei 240 pengőt fizettek.  

Fotó: Hajdó Ákos

A második világháború után, 1948-tól megkezdődött az iskolák államosítása. A Fasori Gimnáziumban 1952-ben ballagott az iskola   bezárása előtt az utolsó évfolyam – benne Frenkl Róbert későbbi ismert sportorvossal, egyetemi tanárral, aki a Magyarországi   Evangélikus Egyház országos felügyelője volt a rendszerváltozás idején. Neki kulcsszerep jutott a Fasori Gimnázium 1989-es     újranyitásában, amiért sok öregdiák lobbizott, közöttük a Nobel-díjas Wigner Jenő is. Az intézmény újjászületésének szép szimbóluma   Barth Károly 1994-ben átadott szobra a gimnázium díszterméhez vezető lépcső mellett, amely Luther Mártont ábrázolja egy almafa-   csemetével. Hiszen a protestáns reformáció szellemi atyja mondta: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, akkor is ültetnék egy   almafát.”