„Ha hazamegyünk, vadul elkezdünk Fenyvesi Orsit olvasni!”

Eltáncolt szépirodalom

Elstartolt az Irodalmi Ősz Erzsébetváros legfiatalabb kulturális terében, az Apertúra Bázison. Az első alkalom vendége Fenyvesi Orsolya költő, műfordító, a Babilon Kiadó szerkesztője, a kerület irodalmi ösztöndíjasa volt. A rendhagyó író-olvasó találkozót a Tér12 Kulturális Egyesület szervezte, és a Freeszfe hallgatóinak közreműködésével valósult meg. A felolvasó-színház után a közönség és az alkotók együtt dolgozták fel Fenyvesi Orsolya szövegeit. A folytatásban bemutatkozik majd: Áfra János, András László, Erdős Virág, Zsille Gábor és Keresztury Tibor, akik szintén Erzsébetváros támogatott alkotói.

Már a Csányi 3. kapujában várnak a szervezők, s irányítanak befele, az Apertúra Társulat nyáron nyílt, új székhelyére, ahol a kerület legújabb színházi vállalkozása működik.

Ezúttal Viktor Balázs és a Tér 12 csapata veszi birtokba a teret: az Irodalmi Ősz elnevezésű programjuk szerzői esteket ígér, közben egy fotókiállításon Slezák Zsuzsa is bemutatkozik képeivel, s november közepén háromnapos fesztivállal zárul.

„Teljesen új utakon járunk, türelmet, figyelmet kérünk tőletek. És természetesen visszajelzést” – mondja a színész-rendező, s elkezdődik Fenyvesi Orsolya estje. A sorokban ott ül Erdős Virág, ő is irodalmi ösztöndíjas, majd a sorozat vége felé kerül sorra, de érdekli, mi fog történni, meg kíváncsi is a kolléga verseire.

A színpadon a Freeszfe-közösség feldolgozásában halljuk a fiatal költő prózáit. A térben csak apró lámpa világít, egy lány olvas szövegeket, közben egy másik lány eltáncolja, elmozogja, amit érez.

Improvizál Fenyvesi Orsolya mondataira. Talán húsz perces a produkció.

Intim, befogadó a légkör, ami körbeveszi most az irodalmat.

Az előadás után Hodászi Ádám színházpedagógus kér minket asszociációs játékra. Csukott szemmel ülünk, egyetlen szóban kellene elmondanunk egymás után, hogy mit láttunk. „Szorongás, félelem, menekülés, bezártság”: hangzanak a benyomások sorra, megéljük a másik lelkének rezdülését, hogyan szólították meg az eltáncolt írások.

A szakember tovább tolja határainkat: üljünk körbe, fűszerezzük tovább az amúgy is izgalmas estet. Semmi nem kötelező, mégsem szökik ki senki, maradunk együtt. Megnyílunk csendben magunkról egymásnak.

Milyen gyakran találkozol a szépirodalommal?

Magányos műfaj-e a szépirodalom?

Elmondható-e minden a szépirodalommal?

Aztán még kisebb csoportokban gondolkozunk közösen Orsi szövegeiről: ki mondhatja és kihez szólhat az írás? Felolvasóvá válunk. Akasztják a hóhért, a szerző is felolvas. Mosolyogva hálálkodik a csoportnak, s hozzáteszi, időre van szüksége, hogy feldolgozza ezt a különleges élményt.

Másfél órát töltöttünk el a kerület irodalmi ösztöndíjasának társaságában, közösségben befogadva a szépirodalmat.

„Ha hazamegyünk, vadul elkezdünk Fenyvesi Orsit olvasni!” – mondta búcsúzóul Erdős Virág.

És tényleg.

Szücs Balázs az irodalmi ösztöndíjprogramról:

„Simon Márton költővel találtuk ki néhány éve, hogy hozzuk be Erzsébetvárosba a friss, magyar, kortárs kultúrát. Ebben az országban, 2023-ban kulturális alpolgármesterként számomra a legnagyobb érték valami vagy valaki mellé odaállni. Az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj arról szól: odaállunk egy alkotó mellé, hogy fél éven keresztül legyen lehetősége nyugodtan dolgozni. Ne kelljen elmennie biciklisfutárnak, ne kelljen ötödik állást vállalnia. Egyszerűen csak tehesse a dolgát.

Izgalmas, modern, szabad eseményeket szervezünk a hat csodás alkotónk köré:

Azt szeretnénk, ha Erzsébetváros a szabadság és a kultúra fellegvára lenne!”