Csikágó GangStars a Garay utcából
A Műtárgyak éjszakája 3 napos buli, s tavaly az erzsébetvárosi Paulheim-Weninger villa, vagyis a Garay utca 42. is csatlakozott Csikágó GangStars (Kortárs művészek a házban) néven, akkor két grafikus műveit állították ki. Most május 24 és 25-én az Élesdi művésztelep három festőművészének képeiből nyitottak tárlatot a folyóson, a lépcsőházban és az első emeleten, s nyitották ki a kaput a környékbeli érdeklődők előtt.
Immár évek óta jó hírét keltik a Garay utca 42.-nek Erzsébetvárosban, hiszen a ház lakói 2016-ban ásót, lapátot fogtak és berendezték, zöldítették az udvart, aztán nem álltak meg, kicserélték a tetőt, kifestették a lépcsőházat, felvirágoztatták a gangot, s mindezt pályázati pénzekből és a saját zsebükből. Már az első kapavágásnál megerősödött a közösség, s először csak együtt kávéztak, majd vasárnapi ebédek, nyáresti borozgatások következtek, aztán színházat is hoztak a gangra és hat éve karácsonykor együtt vacsoráznak, amelyre meghívják a régi lakókat és a környező házakból is a barátaikat. Nagy Andrea közös képviselő, egyben a környék önkormányzati képviselője rendszeres vendég, ezúttal is ott volt a megnyitón. „Ez egy élő ház, én csak abban segítek, hogy éljenek a lehetőségekkel, segítek az ötleteiket megvalósítani.”
Azt már Szabó Sándortól, a Csikágó GangStars szervezőjétől tudom, hogy nemcsak az a műtárgy, amely múzeumba kerül, hanem a gangon is helye lehet. Idén a Nagyvárad melletti Élesdi Művésztelep három tagját hívták meg, vagyis Mátyási Péter, Szakál Éva, és Máriás István műveit láthattuk. És kaptunk egy kis csikágói útmutatót, majd kiderült, hogy az sem árt, ha lakik a házban egy profi esztéta, aki bevezet a kortárs képzőművészet rejtelmeibe. Szabó Benedek mutatta be a művészeket és a munkáikat. Szakál Éva Out of focus sorozatának képei arra a pillanatra koncentrálnak, amikor az internetes böngészés közben először csak homályos képernyőt látunk, vagyis a vásznon a digitális valóság bizonytalansága jelenik meg.
Mátyási Péter a Kárpát-medencéből eltűnt, kihalt növényekről készített sorozata az elmúlásra emlékeztet, hiszen azok a XIX. században divatos portré keretekben láthatók, szépiára színezve.
Máriás István, alias Horror Pista viszont a rendszerváltás utáni kultúrsokkot idézi fel csempékre festett képeivel, amikor ömlesztve kaptuk a négy égtáj felől a modern művészetet és a giccset is.
