Vagyunk lakói

Bazánth Ivola fotókiállítása a Csányi5-ben

Bazánth Ivola életképeiből nyílt kiállítás a Csányi5 Galériában. A cím talányos, egyben találó: „Vagyunk lakói.”  

Mivel a cikk szerzője Ivolát huszonkét éve ismeri, nem játszhatja az elfogulatlan szemlélő szerepét. Nem is akarja.

A megnyitón megjelent, mondjuk úgy, „a fél sajtó”, eljött Erzsébetváros polgármestere, Niedermüller Péter és Heiszler András, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az előszót és a megnyitóbeszédet Szücs Balázs alpolgármester és Pungor András, volt 168 Órás kolléga mondta. Szücs Balázs Ivolát idézte: „Tudod Balázs, mondta Ivola néhány napja, miért fontos nekem a kiállítás? Mert meg tudom ide hívni azokat, akik számítanak nekem és eltölthetünk közösen kis időt. Az ünnepek – mondta Szücs Balázs – végül is erre valók.” A barátságra egy óra nem is sok. Miközben persze Bazánth Ivola, az Erzsébetváros című lap munkatársa állandó, önemésztő rohanásban van, húsz másodperces telefonhívásokkal, vállán húszkilós fotóstáskával. Rendez, exponál, embereket mozgat és helyre tesz, mosolyog és vigasztal. Azt csak hisszük, hogy a „riporterség” elmélyült meditáció, ihletett merengés. Jelen lenni, a világot megélni és megmutatni, nemcsak szellemi, de komoly fizikai teljesítmény is. Ivola volt kórházi fotós a János Kórházban, húsz évig a 168 Óránál, majd a Jelennél dolgozott. Működött a Reformátusok Lapjánál és reklámügynökségeknél. Hogy a gyötrelmes hajsza mellett (közben) remekművek születnek, az csak természetes. Pungor András a megnyitóban mondja: az örökös exponálás Ivola hatodik érzéke. Mindig fényképez. Lehet kavicsot dobáló gyerek, idős pár aranylakodalom előtt, állványon dolgozó munkás, hajléktalan a Víg Színház kapujában. A fotókon rengeteg az együttérzés, a szeretet. Bizalom a világban. Az élesség, a kontúr, a fókusz a „technika”, ami mindezen túl van, az a lélek. Az Ivola.

Így értünk el a huszonkettedik évig. Kellett is ennyi exponálás, photoshopolás, merengés, aprólékos szöszmötölés a megszenvedett minőséghez. Külön előny a digitalitásba fulladó világban, hogy a képek fekete-fehérek. Ez a méltóság. Így véglegesek.

Ami pedig az eredményt illeti: „ez Budapest”, ez Erzsébetváros, amelynek, mint a cím utal rá, valamennyien lakói vagyunk.

Bazánth Ivola képei január 4-ig láthatók a Csányi5 Galériában.