+36-1-462-3100 | 1073 Budapest Erzsébet Krt. 6. | [email protected] |
  • írta Buják Attila
  • 2024. október. 22. kedd
  • 285

Tata elment, a színpad már üres

Az Erkel Színházban Novák Ferencre emlékeztek
title image

Csaknem teltház előtt, 1500 néző jelenlétében tartották az Erkel Színházban a nemrég elhunyt Novák Ferenc Tata nyilvános búcsúztatóját. Tata 93 éves korában ment el. A koreográfus-etnográfust, nemzetközileg elismert rendezőt rengeteg szál fűzte a VII. kerülethez. Erzsébetvárosban alapította 1954-ben a HVDSZ Bihari János Táncegyüttesét, amely ma is a kerületben működik. A Róth Miksa Emlékházban mesélte Tata, hány fröccsöt fogyasztottak a Kispipában Erzsébetváros másik nagy fiával, Seress Rezsővel. Tata Erdélyben, Nagyenyeden született, a háború alatt költözött a család Budapestre. Nyilvánvaló, hogy a hazai néptánc megújulása (táncházmozgalom) csakis Erdélyből indulhatott, hogy először az urbánus Erzsébetvárosban verjen gyökeret. Tata eszménye a tánc kultúrateremtő ereje. A táncé, melyet ugyanúgy kell megtanulni, mint az anyanyelvet. A pusztuló paraszti kultúrát nem imitálni kell, hanem drámai erejét felhasználva újrateremteni.


A színpadi kivetítőn régi felvétel villog, beúszik Tata jellegzetes alakja: aprócska ember, nagy pocak, kópé tekintet. A gyermekkorról szóló interjúk páratlan nemzetiségi koktélt, magyar, román, szász, zsidó nyelvet, kultúrát idéznek meg. Tata szándéka beteljesedik: a búcsúztatáson bevágott felvételek a közönséget inkább mulattatják, mint szomorítják. Hősünk nyers kocsmai stílusa nem fellengzős nemzeti nagyságot, hanem élő, esendő szellemet idéz. Senki sem tudta olyan szeretetreméltóan kimondani az illetlen (lóalkatrészre utaló) magyar szót, mint a Tata. Az írók, költők, publicisták felolvasott szövegeiből humor, sértődékenység, nyughatatlan szellem bontakozik ki. Haragos volt, néha már hisztis, de mindig megbékélő. Az életen nem átrohant, hanem amint egy tanítvány mondja, „átgurult.” Valaki kitalálta Tatára a gömbvillám szót. 

Az anekdoták érdekesek, főleg, hogy a mesélők néha táncolva adják elő őket. A színigazgatótól a fiatal csillaglányig mindenkinek van Tatáról vicce és jó szava. Jellemző történet: kilencvenévesen megrendezte saját halotti torát. („Meghalok, ti itt esztek-isztok, én meg kimaradok?!”) A végén felvonulnak a híres tanítványok, az aranykorszak nagyjai. A Novák-pálya fénykora a nyolcvanas évekre esett. (Ekkor koreografálta az István a király táncbetétjeit, amely Tatát igazán ismertté, népszerűvé tette.) Negyven év eltelt, azok a csillaglányok már tiszteletreméltó nagymamák. Tata emléke egy percre visszaszépíti őket. Csak a finálé csöndes. A színpad félhomályban, gyászszünet. Tata nincsen már köztünk. A közönség feláll, majd némán távozik.

És hogy a végjáték méltó legyen Tatához, a bejárat előtt zenekar játszik. Az emlékezés szabadtéri táncházzal zárul.