Meglehet, mindenki életében eljön az őszinteség időszaka, mikor megengedi magának a luxust: többé ne akarjon megfelelni hülye elvárásoknak, ne legyen képmutató, csak azt mondja, amit gondol, érez. Ki hamarabb, ki később válik önazonos emberré. Szacsvay László, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának tagja, számos más elismerés birtokosa gyaníthatóan régóta őszinte és hiteles. Aki ott volt a Csányi 5-ben, és meghallgatta beszélgetését Vajda Katalinnal, az valószínűleg egyetért a cikk szerzőjével. 

Szacsvay Lászlóról – ahogy a kollégák becézik, Szacsy, s ő ipszilonnal írja, amúgy már apja is Szacsy volt, fia meg most is Szacsy – könyv készül. Annak a drámaírónak mondja tollba az életét, aki Benedek Miklósról is írt könyvet, idén jelent meg.

Gyerekként katolikus nevelést kapott, hittanra járt, áldozott és bérmált, sőt, ministrált, mígnem kirúgta a pap, mert rosszkor csöngetett. Szakított a vallással örökre. Aktív kisfiúként dolgozni járt, korán pénzt keresett. A teniszpályán labdát szedett Körmöczy Zsuzsinak, a teniszcsillagnak, dolgozott órabéres légycsapóként a csavargyárban és szoknyafelfúvóként a Vidámpark elvarázsolt kastélyában. Később boy lett a Royal Szállóban, s a 600 forintos havi fizetéséből elment az Aranyhomokra nyaralni.