Meglehet, mindenki életében eljön az őszinteség időszaka, mikor megengedi magának a luxust: többé ne akarjon megfelelni hülye elvárásoknak, ne legyen képmutató, csak azt mondja, amit gondol, érez. Ki hamarabb, ki később válik önazonos emberré. Szacsvay László, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának tagja, számos más elismerés birtokosa gyaníthatóan régóta őszinte és hiteles. Aki ott volt a Csányi 5-ben, és meghallgatta beszélgetését Vajda Katalinnal, az valószínűleg egyetért a cikk szerzőjével. 

Szacsvay Lászlóról – ahogy a kollégák becézik, Szacsy, s ő ipszilonnal írja, amúgy már apja is Szacsy volt, fia meg most is Szacsy – könyv készül. Annak a drámaírónak mondja tollba az életét, aki Benedek Miklósról is írt könyvet, idén jelent meg.

Gyerekként katolikus nevelést kapott, hittanra járt, áldozott és bérmált, sőt, ministrált, mígnem kirúgta a pap, mert rosszkor csöngetett. Szakított a vallással örökre. Aktív kisfiúként dolgozni járt, korán pénzt keresett. A teniszpályán labdát szedett Körmöczy Zsuzsinak, a teniszcsillagnak, dolgozott órabéres légycsapóként a csavargyárban és szoknyafelfúvóként a Vidámpark elvarázsolt kastélyában. Később boy lett a Royal Szállóban, s a 600 forintos havi fizetéséből elment az Aranyhomokra nyaralni.

„Mai napig érzem a Nemzeti Színház deszkáit”

Nem volt jó tanuló, a matek végképp nem ment, a szóbeli érettségin megkérdezte tőle a tanár: „Maga egyáltalán mit tud, fiam?” A válasz: „Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versét.” Elmondta. Ezért végül átengedték matematikából. A színművészetire másodszorra vették fel, de addig is a Nemzeti nagyhírű stúdiójában tanult, meg statisztált. „Óriási élményt jelentett nekünk Tyll Attila, Sinkovits Imre mellett elmondani egy-egy mondatot”. A főiskolás években hirtelen meglódult a karrier, a színház vezető színésze lett, így mondják, csupa főszerep, élén A revizorral, majd 1971-75 között jöttek a nagy klasszikusok sorra, aztán már ott tartunk a csevegésben, hogy Szacsy epizodista. Miért és hogyan lett az, nem hangzik el, de az igen, hogy ő nem irigy és egyébiránt: „Sokszor többet ér egy jó nézés, egy jól elmondott mondat, mint 80 oldalnyi főszerep. Mert a néző úgyis csak arra emlékszik, hogy mikor bakizott a színész.”

Ja, és „a színház nem egy demokratikus intézmény.”

Valami madarak és kendős kutyák

A 2023-ban bemutatott Valami madarak a legújabb mozija, ilyenkor az ünnepek előtt érdemes megnézni Hevér Dániel első filmjét, eltűnődni az életen, magyar idősotthonban játszódik. Fájdalmasan szép. Szacsy a Legjobb férfi alakítás díját nyerte el vele nemzetközi szemléken, Várnában és Los Angelesben is. A madarakról a kutyákra terelődik a szó, beszél a szerelemről, mely Somával kezdődött. Somának, a magyar vizslának köszönheti Hyppolit, a lakáj figuráját, a kutyus arckifejezése és gesztusa köszönt vissza az ő színpadi játékában. Báró kutya népszerűbb volt nála, játszott az Életképek televíziós sorozatban, s amerre sétáltak, mindenhol megismerték. Most Fülöp, a mentett eb a társ. „Terápiás kutya, imádja, ha simogatják”.

Sok szerepet tanult meg a kutyáival, séta közben, s ha az olvasó kendős kutyát lát az ötödik kerületben futkosni póráz nélkül, hát valószínűleg Szacsy is ott mosolyog valahol a környéken a bajusza alatt.

A Katona József Színház alapító tagja Szacsy

Legemlékezetesebb előadásairól beszél, a Budapest Orfeumról, ami tíz éven át ment úgy 360 alkalommal, Császár Angélával, Benedek Miklóssal. „Szomorú az ember a mostani Fészektől” – teszi hozzá a történethez, mely a zenés időutazás hatalmas sikeréről szól, mesél a Hyppolitról, ami szintén fontos helyen áll a színészi pályáján.

Mindig rengeteget dolgozott. A Katonának sokat köszönhet, bejárta a csapattal a világot a ’80-as, ’90-es években, most évadonként csak egy darabban játszik, társulati tagként kötelező egyet vállalnia. Másodikra általában nem kerül sor, „azért már külön kellene fizetni a színésznek”, mondja nevetve, hozzátéve, hogy ez „kulisszatitok”.

Nem keserű, inkább boldog ember Szacsy, bár tavaly elvesztette feleségét, akit haláláig ápolt, mégse emészti el magát, nagyon is aktív, mindenből humort csinál. Örül, hogy játszhat. Bár „más lett a profilja a színháznak, más szelek fújdogálnak, a fiatalok csinálnak mindenféle őrületet”. Nem is érti néha, hogy mit és miért. Teszi dolgát a színész, legközelebb egy Goldoni darabban láthatjuk, szerinte abban megint epizódszereplő lesz, egyike azoknak, akik majd egy „kocsmában ülnek és beszélgetnek”. (nevet.)

De jól van ez így, köszöni, minden rendben van.