Az év végén lezárult uniós finanszírozású CRIS projekt egyik részvevője, Kollár Krisztina is talált állást, és új perspektívák nyíltak előtte. Számára a CRIS projekt élete egyik jelentős sikertörténete.

Kollár Krisztina 38 éves, Erzsébetvárosban él, és nem könnyen vállalkozott az interjúra. Senki sem szeret arról beszélni, hogy elveszítette a munkáját, kilátástalannak érzett mindent és támogatásra szorult. Szerencsére ez már a múlté: Kriszta ma már kommunikációs szakemberként dolgozik, a CRIS projektnek köszönhetően nem csak új állást, de új életcélokat is talált. Története azt is példázza: nem a végzettségtől függ, ki kerül egzisztenciálisan, lelkileg is szorult helyzetbe. 

Krisztának bölcsész diplomája van, sokáig televíziós szerkesztőként kulturális műsorokat készített. A hosszabb munkanélküliséget először a Covid alatt élte át, amikor egy hét alatt minden megbízását visszamondták a megrendelők. Folyamatosan munkát keresett. „Én szerencsés voltam, mert legalább elutasításokat kaptam, ugyanis sokszor nem is válaszolnak a jelentkezőknek.” – mondja Kriszta. A pandémia után próbálkozott újraépíteni egzisztenciáját, de teljesen talpra állni nem tudott. Két hónapja volt már munka nélkül, mikor meglátta a VII. kerületi önkormányzat felhívását: önbizalomfejlesztő csoportot indítanak munkakeresőknek. Ez is része volt a CRIS projektnek, és Kriszta bekerült a csoportba. Így emlékszik erre: „A csoport megmutatta nekem, mennyire különböző élethelyzetben vagyunk, mégis azonosak a problémáink. Munka nélkül az ember lassan elveszti az önbizalmát, úgy érzi, ő nem elég jó, beszűkül a saját világába, megfogyatkoznak a kapcsolatai, nem látja maga előtt a lehetőségeket. Arra biztatok mindenkit, aki ilyen helyzetbe kerül: ne szégyellje, hogy munkanélküli lett. Ne adja föl, hanem kérjen segítséget.”

Az önbizalomfejlesztő csoport egyik vezetője Martzy Fruzsina volt, a kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ munkatársa, aki egyénileg is mentorálta Krisztát. Felmérték kliense külső, belső erőforrásait, képességeit, érdeklődési körét. Hamarosan talált is állást egy fővárosi könyvtárban kommunikációsként, ahol plakátokat is tervez. Kriszta szeret fotózni, korábban rajzolni is tanult, de nem gondolt arra, hogy hobbijait a munkájában is hasznosíthatja. A mentorálásnak is köszönhetően mégis lett bátorsága új területeken is kipróbálni magát. A CRIS projekt támogatásával elvégzett egy fotós tanfolyamot. Diplomát szerzett online marketingmenedzser szakon. A közeljövőben pedig már marketing és kommunikációs vezetőként várnak rá új kihívások.

Úgy véli, minden siker mögött nagyon sok munka van, de álmaink megvalósításába érdemes befektetni. Számára ez egy önismereti út is volt: „Sokat tanultam magamról, arról, hogy ki is vagyok, merrefelé szeretnék haladni, hogyan képzelem el a jövőmet. Olyan munkakört találtam, amelyben ki tudok teljesedni, értéket teremtek magamnak és másoknak is.”

Három éve indult el uniós CRIS pályázat, amelyen – német és szlovák partnerekkel közösen – a Bischitz Johanna Integrált Humán Szolgáltató Központ és az Artemisszió Alapítvány is támogatást nyert. Az Erzsébetvárosban megvalósult projekt célja az volt, hogy segítse a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi integrációját, enyhítse munkavállalási és lakhatási gondjaikat. A program erzsébetvárosi résztvevőinek 56 százaléka talált állást. A hasonló szociális helyzetű, de a programból kimaradt kontrollcsoport tagjai közül viszont csak 35 százalék tudott elhelyezkedni.

A kerületben az önként jelentkezőkkel mentorok foglalkoztak: személyiségfejlesztő tréningeken és ingyenes képzéseken vehettek részt. Emellett létrejött a helyi lakosokból, illetve az önkormányzat és intézményeinek munkatársaiból álló egyeztető fórum, ahol a lakosok által felvetett fontos ügyekben közös javaslatcsomagot fogadtak el.

Sándor Zsuzsa