A színész ismerős a kerületben, Borgula András barátjaként már ott volt a Gólem Színház első kapavágásánál, lapátolta a sittet és azóta játszott több darabjukban. Schmiedet a színházbarátok a Centrálból ismerhetik, hiszen 2009 óta tagja a társulatnak. Igaz, akkor lett igazán ismert, amikor az RTL sorozata, A mi kis falunk színre került, amelyben a község papját alakítja. A színházban legközelebb egy Molnár Ferenc darabban, A testőrben játszik majd.
• A Gólem színház támogatóiról még nem készült tanulmány, de ön is köztük is van.
– Régi barátom Borgula András, így itt voltam a kezdeteknél, amikor építették, vagyis felújították a színházat. Játszottam több darabban, most csak a Lefitymálva című darabban van szerepem, de itt vagyok, ha szükség van rám bármilyen ügyben, például, amikor fesztivált rendeznek. Szeretem, amit csinálnak.
• Független színháznál lett színész, ez örökös vonzódás az alternatívhoz?
– Fogalmazhatunk így is, nem nagyon tudok szabadulni a romantikájától. Vonzódom szabadságához. Az Atlantis színháznál kezdtem, s ott minden megvolt, amiről egy kezdő álmodhat, nagyszerű közösségbe csöppentem. Nem volt hiányérzetem, csak azért jelentkeztem többedmagammal a színművészeti főiskolára, hogy kapjunk visszajelzést, hol is tartunk, mennyire vagyunk birtokában a mesterségnek.
• Fel is vették elsőre, de sosem kezdte el, annyira visszahúzta a színház?
– Először csak halasztást kértem Kerényi Imrétől, aki felvett a főiskolára. Aztán egy év múlva bementem Huszti Péter rektorhoz és elmondtam, hogy sajnálnám otthagyni a színházat, mert elindult valami, aminek részese akarok maradni. Megértette.
• Azóta sem gondolt rá, hogy kár volt kihagyni a főiskolai éveket, s azt a lehetőséget, hogy a legjobb mesterektől tanuljon?
– A mostani fejemmel nem hagynám ki. Talán gyorsabban megtanulhattam volna bizonyos dolgokat, amelyek közül tán mindmáig nincs is meg minden. A színházi világban egyébként jó kapcsolataink voltak, felléptünk a Vígszínházban, s a Merlinben is, vagyis dolgozhattunk Marton Lászlóval, Jordán Tamással.
• Hogyan került a Centrál Színházba, amely immár 15 éve az anyaszínháza?
– Hát, az egy egyszerű történet. Nem hosszabbítottak velem szerződést a Nemzeti Színházban. Akkor jött oda Alföldi Róbert. Kipróbáltam volna vele az együttműködést, de így alakult. Nem haragszom rá, sőt, azóta több darabban játszottunk együtt. És velem jót tett. Felhívtam ugyanis Puskás Tamást, aki már a Centrált igazgatta és ugyan nem rögtön, de hamarosan két szerepbe is beugorhattam, majd társulati tag lettem. Azóta megtalálnak a szerepek és játszhattam más színházakban és filmekben is.
• Manapság a szappanoperák, a tévésorozatok hoznak igazi ismertséget egy színésznek. A mi kis falunk mind közül a legnépszerűbb, s a falu papja nem is hálátlan szerep.
– Valóban, egy bolond faluban nekem komoly szerepem van. Megszerettem a figurát, s nem is idegen tőlem, mert ugyan nem vagyok gyakorló katolikus, de olyan szellemben nevelkedtem, jártam hittanórákra is.
• A szerep találta meg vagy a producer-rendező?
– Kapitány Iván ismert már, több castingon voltam nála, de ezúttal eleve rám gondolt. Csak egy próbafelvétel készült, hogy Reviczky Gáborral működik-e a párosunk. Akkor én még nem éreztem, de a forgatáson már minden klappolt és azóta is élvezem minden percét. Hálás vagyok, hogy bekerültem a sorozatba, a forgatások szórakoztatóak, a felvételeket sosem érzem munkának. Mintha hazajárnék Pajkaszegre. Szokták mondani, hogy a színészre ráragadhat a szerep.
Nekem ezzel nincs gondom, ez hozzá tartozik a mesterségünkhöz. Ha megállítanak az utcán, az is elismerés.
• Előző kapcsolatából van két gyereke, most Ágoston Katalinnal nevelik az egy éves Milánt.
A magánéletükben is jelen van a színház, nehéz lehet kizárni.
– Ez inkább előny, hogy értjük egymást, a főpróba előtti drukkot épp úgy, mint egy esetleges rossz hangulatot. És mi meg is beszéljük egymással, hogy mi történik velünk, nem zárjuk ki a színházat. Felváltva vigyázunk Milánra, tegnap Kati játszott, én maradtam otthon, ma mindketten fellépünk, a nagyszülők lesznek vele.
Dalia László
Fotó: Puskel Zsolt / Port.hu
