Látogatóbarát tárlat, nem nagy, ám sok időt eltölthet benne, aki minden információt meg akar ismerni. A türelmetlen kiállításjárók se hagyják ki, mert akik csak a képeket akarják felfalni, megtehetik, az impozáns tablók kínálják erre magukat. A jól megválasztott Márai Sándor idézetek pedig szinte odavarázsolják a látogatót az ostrom utáni városba.

A kiállítás az épületekről készült fényképekkel idézi fel az ostrom időszakát. Köntzey Mercedes, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) Dokumentációs Osztályának vezetője, a tárlat egyik kurátora, elmesélte, hogy a kiállítás előkészítésénél pusztán az anyag válogatása több mint fél évükbe telt. Rados Jenő műegyetemi tanár hagyatéka volt a kiindulópont. A professzor építészként részt vett az ostrom utáni kárfelmérésben, majd a helyreállítások megtervezésében.

Becslések szerint az akkori 38 ezer ingatlanból körülbelül 30 ezer megsérült kisebb vagy nagyobb mértékben. „A felmérési lapok, fotók, a mi gyűjteményünkben találhatóak. Értékes és a téma ellenére joggal szépnek mondható anyagunk van, aminek egy részét szerettük volna megmutatni.” – avat be a kurátor a kiállítás megszületésének hátterébe. – „Átnéztük a többi gyűjteményben lévő anyagainkat is, van egy nagy fotótárunk neves fotóművészek képeivel, sok közülük ugyanerről a témáról.” Köntzey Mercedestől azt is megtudtam, hogy szinte az összes fotó nagyon sokak számára új lesz, kevés olyan képet használtak, ami már máshol látható volt. „A koncepciónk, hogy három részre választottuk a város területét Pestre, Budára, illetve a hidakra. Negyedikként az újjáépítésre koncentráltunk, hogy valami pozitívum is legyen!” – folytatja a kurátor a tárlat ismertetését.

Nem spoilerezem a kiállítást azzal, hogy elmondom, a tárlaton látható építészeti tervekből semmi nem valósult meg. Fotós kolléganőmmel egyetértettünk abban, hogy a Kálvin téri tervet nem sajnáljuk. Ám a Dunakorzó terve szerintünk impozáns, és ma is megállná a helyét! Nem csak olvashat és nézhet az ide látogató. „Építészeti szakgyűjteményként elsősorban a város infrastruktúrájára koncentráltunk, de igyekeztünk az itt élő akkori 800 ezer ember életét is megjeleníteni, ezért kialakítottunk egy enteriőrt, ahol a hanglejátszóban ostromnaplókat olvasnak föl színészek.” – hívja fel a figyelmemet Köntzey Mercedes. Sőt, egy monitoron a korabeli Filmhíradó részletek által megelevenednek a háborús hétköznapok.

„Leginkább azt szeretem, amin nincs homlokzata a háznak, és mégis egy ember ott ül, és végzi a munkáját. Ezt mesélték nekem a nagyszüleim is, hogy mennyire gyorsan visszatért az élet a városba. Februárban véget ért az ostrom, és a nagymamám márciusban már ment be a munkahelyére, és dolgozott.” – válaszol a kurátor arra a kérdésemre, hogy melyik a legkedvesebb fotója a tárlaton.

Fedezzék fel önök is a kedvenc fotójukat!

Budapest ostroma

Helyszín: MÉM MDK | Műhelytér

1071 Budapest, Bajza utca 10.

S. Takács Zsuzsanna