A Rózsák teréről augusztus 12-én este harmonikaszó szállt a levegőben a 6 órai harangszó után. Móser Ádám és Kertész Endre játszott. Hihetetlenül jól szólt a cselló és a harmonika duó, felváltva vitték a prímet, s miközben ismerős balkáni, klezmer, tangó és franciás harmóniákat fedeztünk fel, mintha dzsesszkoncerten lettünk volna, úgy improvizáltak. Örömzene volt ez a javából.

A zenei szótárunkból hiányzik a harmonika, pedig a húszas, harmincas években minden magyar zenekarban játszott harmonikás. Móser Ádám újra felfedezte a hangszert, és miközben egyedül, duóban, valamint zenekarokkal lép fel, színházi előadásokhoz is szerez zenét, Marozsán Erikával is van egy közös estje Enemies of the People (A nép ellenségei) címmel, amely Kati Marton könyve alapján készült.

Móser Ádám (jobbra), fellépőtársa Kertész Endre (balra) volt
 

• Sokan akkor fedezték fel, amikor a covid idején a koncerttermek zárva voltak és erkélykoncerteket adott. Unatkozott?

– Amikor bejelentették a lezárásokat, a Miskolci Nemzeti Színházban dolgoztam Mohácsi Jánossal és Kovács Marcival a Velencei kalmár felújításán. Volt heti öt koncertem, színházi előadásom, s a próbák. A lezárások után a kedvesem kérdezte, kimegyek-e az erkélyre, ahogy Olaszországban láttuk. Először nem tetszett az ötlet. Aztán az egyik reggel mégis úgy döntöttem, hogy csak kiállok az erkélyre. S ezt mindennap megismételtem, ezek 15 perces mini koncertek voltak. A facebookon 150 ezres táborom lett. Az emberek egyedül voltak, kultúra nélkül maradtak és sokan a munkájukat is elvesztették. Élvezték a negyedórás koncertjeimet, s engem is feldobott, hogy van közönségem.

• Nehéz behatárolni a zenéjét, én is bajban vagyok, hiszen rengeteg kultúrkörből hallunk ismerős harmóniákat.

– Sokan félreértik, amikor a francia, balkáni, klezmer és argentin tangó hagyományokra hivatkozom, mert ez csak a kulturális háttér, én saját zenét játszom, csak felhasználom ezeket a struktúrákat. A tangó nekem mindig kultúrák találkozásáról szólt, ahogyan a sanzon is. A tangóban ugyanúgy benne van Kelet-Európa, mint Argentína. New York, Odessza. A sanzonban a balkán és Párizs. A dzsesszt is beengedem, improvizálok is.

• Hol találta a harmonikát, nálunk nem nagyon népszerű ez a hangszer?

– A múlt századelőn pedig nálunk is népszerű volt, majd minden zenekarban volt egy harmonikás. Aztán ahogy a németek, oroszok kedvence volt, nálunk kiment a divatból. Mintha csak a passzív ellenállás jelképe lett volna. Bár ez csak az én elméletem. Vidéken majd minden padláson találna egy harmonikát.

• A szovjet filmekben gyakran feltűnik, többnyire harmonikaszóra mulatnak a katonák.

– Valóban, Sztálin kedvence volt, s elrendelte, hogy minden második faluban legyen harmonikagyár. Franciaországban és Németországban azért lett népszerű, mert egyszerűbb volt, mint a zongora és az ember vihette magával a hátán.

• Még mindig nem mondta el, miért választotta a harmonikát.

– Már magam sem tudom. Tatabányán nőttem fel. Zenélgettünk a testvéremmel, játszottam furulyán, gitáron, mandolinon. A harmonikatanárom orosz volt, ő ajánlotta a gombos harmonikát, és apám egyik kollégájának orosz felesége volt. Náluk is láttam ilyen hangszert. Amikor viszont a Zeneakadémiára jelentkeztem, nem szerették a gombos harmonikát, a tanáromat sem engedték, hogy órát tartson az intézményben. Akkor váltottam és az ELTE magyar szakán tanultam. Két évig nem is vettem a kezembe a harmonikát, a zene tanárom is meghalt. Aztán különböző zenekarokban megfordultam Tatabányán és Pesten is. Játszottam népzenét és világzenét, Ágoston Béla barátommal. Ő vitt az egyik zenekarból a másikba.

• Az irodalommal mikor hagyott fel?

Szereztem egy másik diplomát is, összehasonlító irodalomból. A kortárs irodalom érdekelt, Orbán Ottó kései költészetét elemeztem. Viszont közben elkezdtem építgetni a saját zenémet is, a folk és a francia sanzonok mellett a zsidó klezmer és a gipsy szving is hatott rám. A rockzenét is hallgatom, abból is lehet meríteni, a bluesnak például afrikai gyökerei is vannak. Imádok egyedül játszani, de Kertész Endre csellista barátommal is gyakran játszunk, Nosnach duó néven. És Kovács Márton hegedűssel is gyakran játszom, valamint tagja vagyok a Dávid klezmer kvintettnek.

• A színházba hogyan tévedt be?

– Szeretem a színházat és a zene néha többet tud, mint a szöveg, pedig én az irodalomban is otthon vagyok. Léteznek rendezők, akik félnek a zenétől, míg mások használják, mint a Mohácsi testvérek. Velük már többször dolgoztam. Ám a zenével is csínján kell bánni, velem is megtörtént, hogy amikor a Pinceszínház a Machbetre készült, írtam a darabhoz zenét, de amikor megláttam a díszleteiket, átírtam.

Dalia László