Hetedik alkalommal osztották ki idén az Erzsébet-városi Irodalmi Ösztöndíjat. A szakmai zsűri

különdíját Szécsi Noémi, József Attila-díjas író érdemelte ki. Összeállításunkban azt az öt szerzőt mutatjuk be, akik készülő új kötetükhöz kaptak támogatást hat hónapra.

Keresztesi József

Móricz Zsigmond-ösztöndíjas író, szerkesztő

Az ösztöndíjat a János Vitéz, avagy az optimizmus című készülő szatirikus verses kötetére kapta. Petőfi művének átiratával 2011-ben kezdett foglalkozni, amikor is az akkori KDNP-s és jobbikos képviselők a liberális kultúrpolitikát bírálva, hazafias idolként hivatkoztak a János vitézre a parlamentben. A szerző poénból írt verset Kukorica Jancsi modern „alteregójáról” és a „fülkeforradalom” utáni közhangulatról. Majd 2023-ban, Petőfi születésének 200. évfordulóján vetődött fel benne, hogy érdemes lenne János vitéz átiratát folytatni, s Petőfi verselési stílusában görbe tükröt mutatni az elmúlt évtizedeinkről.

(Részlet a műből)

Ropog az ürgecsont, a tücskök cirpelnek.

Mosolyog fönn a Hold, pufók égi gyermek.

Ropog a rőzsetűz, szikrát csen az égről.

Árnyalakok kelnek szürke por ködéből.

Ahogy közeledik az első árnyalak,

Felsejlik rajta a terepszín árnyalat.

Szíve fölött plecsnik, csillagok a vállán:

NATO-brigadéros sárga paripáján.

Mögötte a NATO-huszároknak sora.

Csillog fényes kardja, táncol szilaj lova.

Egytől egyig csupa szép szál, nyalka legény,

Szebb szálabb és nyalkább nincs a föld kerekén.

A brigadérosuk most megálljt parancsol,

És tanácsot kér a két huszárparaszttól:

„Bajtársak, melyik út vezet Pusztaszerre?”

Hanem ők egy szóval sem felelnek erre.

Egyik ürgehússal, másik szalonnával:

Jancsi és Bem apó ülnek teli szájjal.

Ám miközben rágnak, Jancsi megtalálja

A felelet módját helyéről felállva.

Ott áll, a jegenyefánál délcegebben,

A nyárs a kezében még csak meg se rezzen,

S mutatja ily mód az utat Pusztaszernek

Eltátott mosolya a sült ürgefejnek.

Hej, az ördögadta pusztai legényke! 

A brigadérosnak megnyúlott a képe.

És a huszárok is, bizony, nagyot néznek:

Volna hely közöttük az ilyen vitéznek.

Elit kommandós ez, akárki meglássa.

Ezt sugallja szálfa, királyi tartása.

S úgy látják, bámulván a friss ürgesültet:

Ilyen kiképzésben ők nem részesültek.

SIMON MÁRTON

Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjas költő

• Egyik ötletadója volt az Erzsébetvárosi Irodalmi ösztöndíjnak. A kortárs irodalmunk támogatása kerület ügy lenne?

– Az irodalom, a kultúra közös ügyünk, viszont 16 évig egy olyan országban voltunk kénytelenek élni, ahol ezt tudatosan igyekeztek minden módon tönkretenni és ellehetetleníteni. Ha egy kerületnek módjában áll egy ilyen ösztöndíjjal kiállni a valódi értékek és valódi kulturális szereplők mellett, akkor életbevágó, hogy az ilyen időkben ezt megtegye.

• Pályázhatott volna már korábban is, hiszen az egyik legismertebb kortárs költőnk. Miért nem tette?

– Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Nagyon büszke voltam rá, hogy az egyik ötletgazdája lehettem ennek az ösztöndíjnak, nem akartam még véletlenül sem rontani a presztízsét a gyanúval, hogy tisztességtelenül kapom meg. Öt évet gondoltam minimum várni a pályázással.

• Új verseinek egyik témája az orosz-ukrán háború, s az azzal kapcsolatos hazug politikai propagandák. Ennyire mélyen érinti a háború?

– Tagadhatatlanul foglalkoztat, iszonyú feszültségeket kelt bennem, nem tudom kivonni magam a hatása alól. Nagyon sokan halnak tőlünk nem messze, tökéletesen értelmetlenül, iszonyú és méltatlan halált. Erre persze lehet mondani, hogy a világ tele van fegyveres konfliktusokkal, miért most értem el ide, de erre én sem tudom a választ. Foglalkoztat a személyes történetem megírhatósága, a kelet-európaiság és az ezredforduló megírhatósága is.

VIRÁG GÁBOR, (Aaron Blumm)

Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjas író, szerkesztő

a zsákutcákról

A szerző a vajdasági magyar irodalom egyik vezető alakja, az Újvidéki Fórum Könyvkiadó Intézet igazgató-főszerkesztője volt 2025-ig. Jelenleg Budapesten él: „Magyartanárként dolgozom itt, és másfélszer annyit keresek, mint a Forum igazgatójaként, Újvidéken. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most milyen nagy a fizetésem, hanem, hogy egy könyvkiadó igazgatójaként milyen pocsékul lehet keresni.” A szerző szerint a VII. kerületi ösztöndíjnak már a Vajdaságban is híre van: „Sokan gratuláltak nekem onnan, így biztosan állíthatom, hogy nálunk is sokan tudnak az erzsébetvárosiak példamutató kultúratámogatásáról.” Ebből tervezi megírni a „Török Zoli” című regényciklusának harmadik kötetét, valamint új elbeszéleseiből is készül egy könyv, amely a személyes és társadalmi zsákutcákról szól: „Többször éreztem már úgy, hogy az életem zsákutcába jutott, és a vajdasági magyarság elsősorban demográfiai, valamint politikai okok miatt is igencsak kacifántos időket él, s talán az emberiség sem a legfényesebb sugárúton lépked a boldog jövő felé. Nincsenek illúzióim azt illetően, mennyit tud változtatni egy szöveg a világ állapotán. De talán arra jó, hogy dokumentálja azt az erkölcsi zsákutcát, amibe a 21. század első harmadában eljutottunk. A jugoszláv múltnak és a kisebbségi helyzetnek köszönhetően a vajdasági irodalom mindig is nyitottabb volt a külvilágra, a magyarországi irodalom viszont az a forrás számunkra, ahonnan történetmesélésből és nyelvhasználatból mi is sokat tanulhatunk.”

SIMON BETTINA,

Hazai Attila Irodalmi Díjas költő

a vers idejéről

• Miben segíti ez az ösztöndíj?

– Az anyagiakon túl szakmailag és emberileg is támogatást jelent, ha kiderül egy készülő szövegről, hogy nemcsak az alkotó szerint fontos. Az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj engem abban erősít meg, hogy az írásnak van közönsége és közössége is. Ebből tudok meríteni a mindennapokban, és ez nagy jutalom. A kötet munkacíme: „A vers ideje”. Saját költői hangom próbái ezek, egymással is párbeszédbe lépő monológok. Izgalmas, hogy miközben képes valamit kifejezni a nyelv, általában marad valami, amit utólag másképp lehet érteni. Vagy mást mutat meg ahhoz képest, amit eredetileg ábrázolt.

• Verseiben az idő  múlása kerül fókuszba. A költészet segíthet a személyes és a történelmi múlt traumáinak feldolgozásában is?

– Ha van is köze a kettőnek egymáshoz, ez a viszony nem tartozik irodalomhoz. Ugyan foglalkoztatnak (és szórakoztatnak) a saját traumáim irodalmi szempontból, de a valódi segítséget ezen a téren a pszichológusommal végzett terápiás munka jelenti. Róla egyébként szintén szerepelnek versek a kötetemben, ami további kérdésekhez vezet traumairodalmi olvasatok szempontjából.

A legrövidebb év

Úgy telt el a legrövidebb év,

mintha minden mondatunkba

beleerőltettük volna az időt.

Először azért volt vicces,

mert nem lehetett érteni,

miért használjuk feleslegesen.

Később az ismétlés kedvéért

nem akartuk kihagyni, és mert

egyre jobban megértettük,

mondatainkhoz tartozik, akár

ehető tortadíszek a várakozáshoz.

Az év végére nem úgy nevettünk,

mint nyáron, hangosan, amikor

az idő múlását a legnehezebb 

igazolni, az állandóság furcsa

természete mégis ugyanúgy 

szórakoztatott bennünket.

MOSKÁT ANITA 

író a fantáziavilágról

A szerző idén a Brit Tudományos-fantasztikus Szövetség egyik rangos irodalmi díját nyerte el egyik novellájáért. Szerinte ahhoz, hogy valaki jó fantasy író legyen, újszerű, kreatív gondolkodás kell és elrugaszkodás az ismerttől. Tévedés azonban, hogy csak el kell engedni a fantáziát, és bármit ki lehet találni. A fiktív világok megalkotásánál fontos, hogy a rendszer hihető legyen: bár nem létezik, de valóságosnak tűnjön. Ebben rengeteget segít biológus végzettsége.

A hangrestaurátor című készülő könyvét egy balesete inspirálta: kézsérülése miatt a szerző diktafonra diktálja a szöveget, amelyben a hang is főszerepet kap. A történet mintha az emberiség végnapjaiban játszódna, egy településen, ahonnan már kitelepítették az embereket. Csak robajlások hallatszanak, ám ezek a zajok megőrizték az egykor itt élők hangjait. E kísérteties jövőről így vall a szerző: „A hangrestaurátor egy kitalált világban játszódik, ahol minden hang ott marad a keletkezési helyén, akár évszázadokig. Így restaurálhatóak a régi eseményeknek vagy halott személyek hangjai is. A hatalom pedig képes ezzel visszaélni: eltörölhet olyan számára nem kívánatos hangokat, amelyek a történelmet formálták. A hang-restaurátor szerepe egyfajta igazságkeresés. Fel tudja tárni, mi történt valójában a múltban, és megmutathatja ezt az emberiségnek.”

Sándor Zsuzsa