Bajor Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, budapesti helyi csoportjának elnökétől kértünk interjút.
• Néha úgy tűnik, hogy csak galambok és varjak élnek nálunk. Valójában milyen madárfajok állandó otthona a VII. kerület?
- A válasz egyszerű, olyan tág tűrésű madárfajoké, amelyek jól elviselik az emberi környezetet. A kerület madárállománya értékes, de viszonylag fajszegény, 25-30 madárfaj él itt, ami fővárosi viszonylatban is kevés. Budapest madárvilága az európai nagyvárosok között igen gazdag, úgy 280 faj van jelen állandóan vagy időszakosan.
Rendszeresen valóban elsősorban a városi galambokkal találkozhatunk a kerületben. Ez egy mediterrán fajnak, a szirti galambnak a háziasított változata. Jó néhány száz évvel ezelőtt kivadultak a tenyészetekből, és elterjedtek szinte az egész világon. A dolmányos varjú és kistestvére, a csóka, szintén jelen van, ez utóbbi egy védett varjúféle. A fekete rigóval is rendszeresen találkozhatunk. A parkokban láthatunk még pintyféléket, illetve az egyre fogyatkozó verebeket.
• Hol fészkelnek, hogyan táplálkoznak?
– Egy városi galamb bárhol megél. Azt a genetikai kódot hordozza magában, mint a mediterráneumban, illetve Észak-Afrikában, főként sziklás élőhelyeken fészkelő őse. Hasonló a városi környezet a sok tégla- és kőépülettel, ami olyan a galambnak, mint őseinek a sziklák. Nemcsak elviseli az ember jelenlétét, de neki köszönheti a létét.
Élelmes, jól alkalmazkodik a városhoz a dolmányos varjú, bárhol tud táplálékot szerezni, aszfalton, szemetes kosarakból, mindenhol feltalálja magát. Haragszunk rá, pedig mi teremtünk neki lehetőséget. Sokat szemetelünk, nem vigyázunk a környezetünkre, neki ez egy terített asztal.
A feke terigó más, mert alapvetően rovarokkal él, főleg a tavasztól őszig tartó időszakban, a vékonyabb csőre is erre utal. Télen képes átállni magokra, ezt az etetőkből tudja megszerezni, de a bogyókat is szereti, például az ostorfa termését, ami ízletes, édes. A rigó eléldegél a fagyalsövények, vagy egy tűztövis bokor termésén is. A szemetet nem veszi fel.
A csóka főleg keményebb termésekkel él, dióval például, ezért itt bent, a kerületben éjszakázik egy zugban, de táplálkozni kijár a közeli Városligetbe, vagy akár messzebb.
A vörös vércse ragadozó faj, mégis Budapesten van a legnagyobb összefüggő populációja az egész országban. Több vörös vércse pár él a VII. kerületben, ezek a madarak akár az agglomerációba is kimennek, hogy onnan hordják be a táplálékot a fiókáknak.
• Van-e különbség a kerületben élő madár-állományban télen és nyáron? Jönnek-e ide vándormadarak?
– A téli vendégek általában az északi, északkeleti tájakról érkeznek, ahol zordabb, hidegebb a tél, elsősorban azért, mert a hóval borított tájon kevesebb az élelem. Hogy hány madár érkezik, az változó, attól függően, hogy a tőlünk északabbra lévő területeken milyen az időjárás. A fenyőrigó például minden évben megjelenik Erzsébetvárosban is. Téli faj a dolmányos varjú rokona, a vetési varjú. Ez koromfekete, nem szürke-fekete, mint a dolmányos. Mostanában Fehéroroszországból, vagy még északkeletibb területekről érkeznek általában október elején, és március elejéig itt vannak.
• Van-e madárfajokban gazdag zöld terület az Erzsébetvárosban?
– Igen, a Klauzál tér, az Almássy tér, a Ró-zsák tere, vagy a Lövölde tér ilyen, valamint a Városligeti fasor, bár ez kerülethatár, de ott a nagyobb, kertes villaépületek jó menedéket nyújtanak a madaraknak.
A tengelic szívesen időzik, költ és táplálkozik nagy platánfákon, például a Lövölde téren. Színes, piros, élénk kárminvörös arctollazatú kis madárka, szép sárga csík díszíti a szárnyát, egyébként barna-fehér a teste, a hím és tojó hasonló. A szép énekére föl lehet figyelni. Ő egyértelműen a kerület állandó lakója.
Kicsit ritkább, de jelen van a zöldike, amely, a nevéből következtetni lehet rá, szinte teljesen zöld, legalábbis a hím, a tojó barnászöld.
Szintén rovarevő a házi rozsdafarkú, egy kis szürke madárka. Szép narancssárga faroktollai vannak, innen kapta a nevét. A feketerigóval együtt a belső udvaros házak állandó lakója a költési időszakban tavasztól őszig, de egy-egy példány néha át is telel. Szép, messze hangzó az énekük. Ez is egy rigóféle.
Erzsébetvárosban sok füstifecske is él. Villásfarkú fecskének szokták nevezni hosszú faroktollazata miatt, és találkozhatunk kistestvérével, a jóval rövidebb farkú molnárfecskével is. Egyre több helyről kapunk információt, hogy beköltenek a bérházak udvarába, a lépcsőházakba, az eresz alá. Rendszeresen látom például a Vörösmarty utca és a Rózsák tere környékén, hogy magasan a házak fölött repülnek, rovarokra vadászva. A Keleti pályaudvar épületén a homlokzaton, az óra fölötti részen több mint 200 pár molnárfecske költ, ez Budapest legnagyobb fecske kolóniája. Ők rendszeresen bejárnak a VII. kerület belső részeire, a Rózsák tere környékére.
Van még egy faj, mely csak a nevében fecske, a rendszertani kutatások alapján inkább a kolibrikhez áll közel. Ez a sarlós fecske, egy rendkívül gyorsröptű madár. Huzamosabb ideig tudnak akár 150-170 km/órás sebességgel repülni. Képesek a levegőben éjszakázni, rövid ideig a levegőben körözve tudnak pihenni, aludni. Öreg bérházak repedéseiben, kisebb kolóniákban költ. Éles, visító hangjáról föl lehet nyáron ismerni. Játszanak, kergetik egymást a házak között, egészen elképesztő sebességgel.
• Apropó, fecske! Az emberek sokszor leverik a fecskefészket, mert jár némi kellemetlenséggel, odapiszkítanak, ahova nem szeretnénk.
–Sajnos így van, pedig a fecskék elképesztő mennyiségű rovart megesznek, nagyságrendekkel tudják csökkenteni például a szúnyogokat. Pedig a kellemetlenség, hogy odapiszkít, kezelhető, ha 15-20 centire a fészek alá egy úgynevezett fecskepelenkát, egy deszkát teszünk. A fecskék, ha valahol fészket raknak, azt általában éveken át használják. Egy belső udvarban egy-két fecskénél több nem telepedik meg, de ahogy élik az életüket, nevelik a fiókáikat, azt megfigyelni igazi élmény. Már ezért érdemes őket megtűrni!
Van egy szép történetem erről. Az Erzsébetváros egyik bérházában egy idősebb úr dühös volt, hogy a lépcsőház felső részénél egy kis égő mellé rakta a fészkét egy fecskepár, és egy közeli fűtéscsőre is rendszeresen átszálltak, összepiszkították a kövezetet. Szerencsére élt ott egy fiatal, természetszerető házaspár, akik jelezték a problémát. A fecskepelenkás megoldást javasoltam nekik, amit meg is csináltak. Végül mindenki megbékélt a fecskékkel, így nyugodtan kirepülhettek a fiókák. Ha nem segítenek, a fiókák elpusztultak volna. A füstifecske a hosszú távú vonulása miatt sok veszélynek ki van téve, tömegével fogják meg őket hálókkal főleg Észak Afrikában. Ha nem tudjuk megmenteni a költőhelyén, akkor ez a madár évtizedeken belül eltűnhet a kontinensről. Ilyen apróságokkal tudunk hozzájárulni akár globális folyamatok alakításához is.
• Megtörténik, hogy kiesik egy fióka a fészekből, és nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a helyzettel.
– A rigófélék száraz, vékony vesszőkből, gyökérdarabokból összerakott kis fészkén, amikor már nagyok, nincsenek biztonságban a fiókák. A Lövölde- vagy a Klauzál téren rendszeresen előfordul, hogy „kis gombócok” rohangálnak a bokrok alatt. Az emberek nyilván megijednek, hogy ezeknek a madaraknak végük van. Pedig nem! Ügyesen védekeznek, elrejtőznek a bokrok alatt, vagy a Lövölde téren például a fizetős vécé mellett, a fal mellé bújnak. Így védve vannak. Ha nem zavarjuk őket, jól elvannak. A szülő megoldja az etetést a talajon is. Nem kell semmit tennünk, nem árvult el a fióka a kis kontakt hangjával jelzi apának, anyának, hogy itt vagyok, ide kérem a gilisztát. Városi környezetben persze ez jobban föltűnik, mint az erdőben, ahol gyakorlatilag ugyanez történik.
Madarakról számokban
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2024-ben indított egy hároméves komplex felmérést a Budapesten megforduló madárfajokról. A régi adatokkal kiegészítve a kerületben nagyjából 25-30 pár feketerigó, ugyanennyi házi rozsdafarkú, s 30 pár fölötti füstifecske és molnárfecske, nagyjából 15 pár csóka, és ugyanennyi dolmányos varjú fészkel. A tengelic 30-40 párral van jelen.